Századok – 1869
Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526
531 hírneves vezérét küldé a vár biztosítására a török ellen, amazt válogatott gyalog- és lovas-sereggel, — ezt kétezer székely és más katonákkal.1 ) Váradot a töröknek nem sikerült bevenni, sőt serge megveretve távozott alóla. Midőn Zsigmond Miksának közreműködést ajánlott a török ellen, serge egy részének vezerévé Székely Mózest tette, ki Somlyó váránál táborba szállt. „Mózes midőn itt táborozott — irja Szamosközy — oetober 11-én hetvenöt székelyt kibocsátott, hogy a töröknek cselt hányjanak. Azok elmenvén, nem messze távolból mintegy 100 törököt s megannyi tatárt pillantanak meg, kik erősen prédálva, zsákmányolva, Mizslefalva körül kóboroltak. Megvárták míg minden tarisznyáikat, zsákjaikat megtölték, lovaikat megterhelték ; akkor észrevétlenül megrohanták őket, közülök többet száznál levágtak, 25-öt élve elfogtak, több mint száz lovat kézrekerítettek, és így zsákmánynyal megrakodva tértek vissza Mózeshez. Ezek közül Mózes néhány törököt és tatárt a Kolozsvárnál táborozott Zsigmondnak küldött." 2) — Székely Mózes vitézségének és hazaszeretetének fényes bizonyítványát adta 1599. oetober 28-án, a schellenbergi téren, hol mint alvezér a fejedelmi táborban lelke volt a harczi népnek. Midőn a vaj da Báthory Endre táborával találkozott = ütközet előtt időnyerés végett alkudozásba bocsátkozva, 24 órai fegyverszünetet kért, s ennek biztosítására mindkét fél kezeseket kívánt. Ekkor a cardinalis — irja Szamosközy — Székely Mózest és Bogáti Menyhértet küldötte ; amaz hires hadvezér, s a mult években együtt folytatott hadjáratokból a vajda előtt nagyon ismeretes volt ; emez születése és erényeire nézve kitűnő ifju. Mihály viszont két előkelő bőért, Brédát, és Postelnik Gergelyt küldötte, kikkel a cardinalis beszédbe elegyedve, a dolgok állapotáról és az oláhok orozva intézett támadásáról panaszkodott. Mózes és Menyhért felhatalmaztatván beszélni a vajdával a végre, hogy a felek között békét hozzanak létre : igen kérték Mihály vajdát, hogy fegyverkezzék le, nehogy az ő vakmerősége még nagyobb veszedelmet hozzon a keresztyén világra. Fontolja 1) Joseplii Comitis Kemény Collectio major manuseriptorum historicorum. Tom. X. Stephani Szamosközy : Rernm Transsilvanicarum. 176. pag. 2) Ugyanott 208—9. 38*
