Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526

.532 meg jól elméjében, hogy mennyi függ a szerencsétől a harczban, s hogy az Isten háborúban az igazságos télnek szokott kedvezni az igazságtalan ellenében. A vajda az erdélyiektől sohasem illettetett méltatlansággal, söt uralkodása kezdetétől fogva sok jótéteménynyel halmoztatott el ; a hü és biztos barátságot tegye elébe, a kétes, bizonytalan kimenetelű háborúnak. Tekintsen az emberi dolgok változandóságára ; kövesse inkább a józan észt, mint a telhetetlen ambitiót. Vigyázzon, nehogy az órának egyetlen percze, dicsősége díszes koszorújából túlsókat kitépjen, és midőn igazságtalanúl és méltányosság nélkül idegen országra vágyik — szerencséje elfordulván — a magáétól megfosztassék ; mert gyakran meg szokott történni, hogy[midőn sokan szerencséjükben határt nem ismerve, ok nélkül háborút indítanak, oly veszedelembe ejtik önmagukat, melyből kivergődniök lehetetlen. Kérték tehát, hogy az elkezdett háborút — semmi ok sem adatván arra — hagyja el ; — a császár és cardinalis közt már tisztessége s föltételek alatt létrejött az egyezmény ; annak okáért — semmi igaz oka nem lévén arra — miért tenné ki az erdélyiek dolgát és saját szerencséjét a kétséges kimenetelű veszedelemnek ? Ha pedig sérelemmel illettetett, mely lelkét oly ellenségességre tüzelte, jobb volna mindkét félre nézve üdvös föltételekben békésen kiegyezni, mint a j közboldogságot ilyen időben felzavarni, — s kaput nyitni a törökök bejövetelének a keresztyén népek veszedelmére. De ha Mihály az elkezdett uton tovább halad, tudja meg, hogy az erdélyiek sem térnek le amaz útról, s bátor lélekkel vetik el az ütközet koczkáját." ') A szép szavak elhangzottak ; a vajda lefegyverkezését elfogadhatlan föltételekhez kötötte ; a kezesek visszaváltattak, s mindkét fél készült az ütközetre. A csatarendben Endre sergeinek élére Székely Mózes állíttatott mintegy 1000 erdélyi lovassal s 300 lengyel könnyít fegyveressel.2) 0 a csata folyamában az erős rohamokkal támadott ellenséget hosszasan feltartóztatva, oroszláni bátorsággal küzdött dandárt élén, s midőn minden veszve látszott, a fővezér szándékosan elfogatta magát, a fejedelem ') Szamosközy 396—397. 11. V. ö. a Magyar történelmi emlékek, Okmánytárak III. 133—135. H/tudósítással, 2) Ugyanaz, 416.