Századok – 1869
Nagy Iván: Hontvármegye Árpádkori birtokosairól 520
.521 birtokosától a Hont-Pázmán-nemzetség Hont nevü tagjától nyerte. ') A X., XI. és XII. századból alig maradtak fel olyan okleveleink, melyek az ősi nemzetségek leágazását, de főleg hazánk akkori geographiai és topographiai viszonyait teljes világosságban előtüntetnék. A tatárjárás semmisítette meg a legnagyobb részt. Innen van, hogy a Hont-Pázmán-nemzetségnek is e vármegye történetével összeforrt első kétszázadi viszonyairól keveset tudunk. A krónikák sovány adatai, a hagyomány és a későbbi oklevelek összevetése kétségtelenné teszik, hogy a Hont-Pázmán ivadéka az akkori alkotmányos szerkezet szerint mint hadnemzetség e vármegye területére telepíttetett, kiterjedve valószínűleg a várbirtokok terjedelme folytán a szomszédos Nógrád vármegye széleire is. Azon korszakban azonban, melyből már több irott emlékeink fenmaradtak, tehát a XIII. század harmadik és negyedik tizedében e nemzetség is férfiágon is elszaporodva, az ország távolabb vidékeire is kiterjedt. Igy látjuk egyik ágát Pozsony vármegyében a Bazini és Szent-Györgyi grófok neve alatt (kiknek ősei közül Tamás Imre királytól kapta a kékkői erdőt, 1209-ben II. András királytól Szakolczát Nyitrában, és 1216-ban Bazint Pozsony megyében) másik ágátNyitramegyében a grófForgáchok törzs-ősének, Ivanch grófnak (ki 1226-ban kapta Nyitra vármegyében Gim várat, a mai Ghimest) utódaiban virágzani. Igy látjuk harmadik ágát az Ujhelyi-ek törzsei közt Marczel grófban és fiaiban Mikó és Chepánban, kik azon megyében 1274-bcn Visket nyerték királyi adományban2), szintén dús szétágazó származékban virágzani. De azért Hont vármegyében is terebélyes ágazatú ivadéka maradt a Hont-Pázmán-törzsnek, és tagjai közül három századon át többen a Hont és Pázmán-névre is kereszteltetve, tetemes részét birták ezen vármegyének, főleg pedig Hont, Korpona, Bozók és Kékkő várak között terjedtek el birtokaik. Legnevezetesebb ágaik az ide közel fekvő két Csalomja, Kóvár, Cseri, a nógrádi Szügy, sőt Jánok helységről Írattak. De a kor, melyről ezen és a következő adatok szólnak, már a várszerkezet felbomlásának kora volt. II. András király Teleki, Hiinyadiak kora. VI. köt. 24. 1. 2) Horvát István „Verböczy István emléke." II. köt., e nemzetség oklevelei.