Századok – 1869

Nagy Iván: Hontvármegye Árpádkori birtokosairól 520

Hont vármegye Árpádkori birtokosairól. — Felolvastatott az ipoly-sági gyűlésen, 1869. sept. 20. — A honalkotó Árpádnak — ki a meghódított népeket a haza szabad fiaivá tevé — eszélyes szelleme átszállott fejedelmi utódaira is. Az alkotmányos szabadság — ezen politikaiing legjobban rokonitó vegyszer — nemcsak a meghódítottakat forrasztá egybe a hódítókkal, hanem távol vidékekről is delejtitként vonzá a szabadabb intézmények után vágyakodó leventéket az uj haza szabad földére. Evkönyv-iróink tanúsága szerint a távoli Apuliából, Arragoniából, Normandiából és a Németföld több tájáról jöttek vitézek, az új hazában polgárjogot keresendők. így telepedtek közénk hazánk első szent királya, István atyjának, Gejza vezérnek korában a Svábföldről Hont és Pázmán vitézek is, kikről krónikásunk, Kézai Simon ') igy szól : „Ezután jöve Hont és Pázmán két egytestvér Svábföldi eredetű pánczélos vitéz. Ezek ugyanis vitézeikkel Magyarországon átutazva, túl a tengerre igyekeznek vala, de Gyeics vezér által letartva, utóbb Szent-Istvánt a Garam vizében német módra vitézi karddal övezték." Történetíróink öszhangzó véleménye szerint az országot vármegyékre szent István királyunk osztotta. Ekkor határoltatott és alapíttatott meg Hont vármegye területe is. Miként az országban általában majd mindenik, ugy ezen vármegye is nevét (daczára minden tudákos származtatásoknak) bizonyára az ide Ipoly-Sághoz délre Hont helység fölött feküdt Hont nevü várától vette. Arról pedig fenmaradt okmányaink összevetése nem hagy kételkednünk, hogy e hajdani vár, ha talán első alapítását nem is, de máig megtartott nevét bizonyára hajdani J) Magyar Krónika. Ford. Szabó Károly. Pest, 1862. 87. lap.