Századok – 1869
Szabó Károly: Thököly Imre hűtlenségi pere Erdélyben 1685-ben 209
229 szerént való adónkat, is esztendőnként bészolgáltatván, rendtartásunkban s törvényünkben megtartattunk ; mint feljebb is írók, ezen dologban is nem cselekedtünk semmit törvény utja kívül, melyet kegyelmednek azért irtunk meg, tudhassa, ha előfordul, (noha magától elő ne hozza), az dolgot jó formában declarálni ; ha kegyelmed ott benn léte alatt elő nem hozódnék, kapitihánkat informálja ez szerént, úgy hogy elő ne hozza, hanem ha kérdést tesznek, úgy feleljen ; példáúl vehetik magoknak másokat is, úgy Zólyomyt is ; noha portára mentek, de ugyan országunk törvénye szerént való büntetések nem tilalmaztatott ; de ebben igen eaute de Minthogy penig most is felettébb való alkalmatlanságokat követtret és követ el, tegy(en kegyelmed) jóforma s hathatós instantiát nevünk alatt mcllettek, s extraháljon erős parancsolatot reája, hogy tovább afféléktől supersedeáljon. A budai vezérre, egri s váradi passákra is külön parancsolatokat, hogy ellene oltalmazzák a debreczenieket, és se magának Tökölynek, sem alatta valóinak ne engedjék őket nyomorgatni, prédálni, károsítani, szanczoltatni. Ezen parancsolatokat serio urgeálja. Secus non facturas. Datum in arce nostra Fogaras die 25. Martij 1685.) Hogy Tököly ez ügyben a fővezérnél csakugyan panaszt tett, s a portán eleinte pártfogoltatásban is részesült, kitetszik Apafinak a fővezérhez Porumbákról irt latin leveléből, melynek keltét bizvást az 1685-dik év második negyedére tehetjük. E levél magyarra fordítva így hangzik : „Nagyméltóságod levelét vévén, bámulva értettem meg, mily mély gyökeret vert Tökölynek ellenem tett igazságtalan árúlkodása. Az én hűségem, melyet annyi esztendőn át a fényes ottomán porta iránt másoknál páratlan példával bizonyítottam, császári kegyelmet, nem pedig a hazai törvények és ősi canonaink fölzavarását érdemelné. A mióta ez a haza a fényes porta oltalmát elfogadta, szabadságaiban egy császár vagy nagyemlékezettt vezér sem háborgatta, hanem kiváltságai és törvényté') E levélnek a fejedelmi levéltár számára megtartott mása meg van az erd. muzeumban : gr. Kemény József, Erdély történetei eredeti levelekben. XXIX. k ö t. — A kipontozott helyeken a levél el van rothadva.
