Századok – 1869

Szabó Károly: Thököly Imre hűtlenségi pere Erdélyben 1685-ben 209

230 telei illetetlenül föntartattak. Tököly nekem esküvel és téritvénylevéllel kötelezett szolgám volt, ki nekem nagy összeggel tartozott, s azért én ellene nem erőszakkal, hanem a törvény rendes utján, a mi canonaink szerint jártam el. Nagyméltóságodat esedezve kérem, legyen oltalmazója a mi szabadságainknak. Rövid időn megismeri Nagyméltóságod, kicsoda s milyen hive volt Tököly a fényes portának. Én neki kedveskedtem, ö pedig mindenütt fejedelmi tekintetem megalázására munkálkodott, s ma sem szűnik meg híveimet üldözni, ocsmány börtönökbe vettetni, s némely jószágaimat jövedelmeiktől megfosztani. Emlékezhetik Nagyméltóságod, hányszor voltam kénytelen ellene Nagyméltó-Ságodnak panaszkodni, de még Nagyméltóságod parancsának sem volt nála helye. Magára vesse tehát, a mi vele történendik. Isten Nagyméltóságodat boldogul tartsa meg" '). Mintha e levelek hangjában a meg nem nyugtatható lelkiismeret furdalásának s az áldozatra szánt vetélytárs életére való törés vágyának akaratlan suttogását hallanók ! Ez nem az ügy igazságát, eljárása törvényességét érző férfias jellem nyilt hangja. S mily megalázó a Tökölyt a portán gyanúsitni törekvő árulkodás és saját páratlan hűségének hánytorgatása Apafi szájában, ki már ekkor titokban a török ellen ajbécsi udvarral szövetkezett. S ha még hozzá gondoljuk, hogy Tököly jószágainak elkoboztatásában az erdélyi udvar kapzsiságát is szerepeltnek hihetjük 2) ; ha elgondoljuk, hogy félév múlva, a polgári és lelkiisme') E levélnek a fejedelmi levéltár számára megtartott eredeti fogalmazványa megvan az erd. muzeumban (Gr. Kemény József Erd. történetei eredeti levelekben. XXIX. k ö t.), e hátirattal : „Fővezérnek irt levél pariaja Tökölyi inegsententiáztatásárúl, Porumbák, 1685." -) Az erd. muzeumban (gr. Kemény gyűjteményének említett kötetében) megvan a Tököly Szebenben Zabanius tanárnál s másoknál gyanított arany- s ezüstmarhája, pénze s egyéb ingóságai iránt mart. 27-én 1685. végrehajtott tanúvallatás, és a szebeni tanács ez ügyben tett jelentése, martius 28-dikáról, melyek szerint azonban e keresett kincsek hollétéről semmit kitudni nem lehetett. — A Máramarosban elkobzott lovak, lószerszámok s több holmik iránt az 1685-diki fejérvári országgyűlés által a fejedelmi tanács mellé fölállított honvédelmi bizottság Fejérvártt novemberben tartott legelső ülése úgy intézkedett, hogy azokat ideiglenesen az ország generálisa, Teleki Mihály, vegye át. E végzés így hangzik : „Az Tökölyi uram nem régen történt casu-