Századok – 1868
Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530
548 szarvasmarhát az tolvajoktól visszavettem, melyet is hajdúimmal őriztetek ; ha kinek elveszett a marhája, jöjjön énhozzám, és ha megösméri, magáénak lenni bizonyíthatja, kezébe adom, mivel senki jószágát bitangul nem kívánom." A vitéz alvajda csak egynehány marhát említ; holott e napig már Kecskemét vidékéről nyolczezer darabot, s csak a kecskemétiektől négyezeret rablottak el ráczai. Mennyire hiú volt mind a Károlyi Sándor zólyomi levelében kifejezett remény, mind a császári tábornokok által kiadott megannyi védlevél, — nyomorú őseink keservesen tapasztalták. Szegény kecskemétiek az önfentartás kényszerűségéből, vagy a mikép ők akkor kifejezték „szegény városunk megmaradására" minden kitelhetöt elkövettek; daczolni tehetetlenek levén, szolgáltak egyiránt magyarnak, németnek, rácznak; de nem volt benne köszönet : mert az egyszer fölizgatott rácz nép mint a partot szakított árviz, fékezhető már nem vala. Alig futott híre a bányavárosi hadjáratnak s Kecskemétről a kuruezhad zöme kiköltöztetésének, ismét becsapott a rácz, a dunamelléki pestmegyei s kiskúnsági községeket fosztogatta, Kecskemétnek a kún pusztákon tartott méneseit, gulyáit falkánkínt rablotta, s midőn Magó Mihály kecskeméti biró november 14-én harmadmagával két kocsin Szegedre, épen báró Globitz tábornokhoz a ráczok megfékeztetése végett indúlua : Félegyházán, mely akkor még puszta volt s Kecskemét haszonbérben bírta, csak három mértföldnyire a várostól, megrohanta egy leskelődő rácz csapat, kocsikat, lovakat elrabolt, s a bírót és társait kifosztotta, Másnap Deák Ferencz kuruez ezredes hadával s egy csapat városi fegyveressel a szomszéd ágasegyházi pusztára kiszállott, s több ízben csatázott a rácz rablókkal. Ágasegyliáza, Köncsög és Orgovány puszták egy halomnál szögellenek össze, melynek tetején с puszták hármas határa díszlik egymás mellett, s a három határkoronával ékeskedő halom ma is „N y a к v á g ó" nevezetet visel ; népmonda szerint ugyanis az elkeseredett kecskeméti had itt metszette nyakát egy általa kiszorított s szétvert rácz csapat elfogott vezetőjének. A védtelen magyar községeket zaklató ilyetén rabló csapatokkal a kecskeméti polgárhad más irányban is találkozott ez őszön; a város jegyzőkönyvében fönmaradt : mikép „az kóborló ráczok