Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530

649 után kimönvén, Baraeson az ráczokkal megütközvén, városunk hadnagya Balog János, Bátori Andrást az vagdalkozásban rácz gyanánt történetből megvágta." Ezen összecsapások alkalmával több kecskeméti polgár elhullott : az ez évi adókönyvben több adózó birtokos neve után be van irva, hogy „levágták" vagy „az harczban elesett," s ezekről az áldozatok számára következtetést vonhatunk. A felbujtott rácz nép a török ellen évtizedeken folytatott háború idétte a hadi zsákmánynak neki szokva, most már elannyira fékezhetlenné lett, hogy a Bácskával szomszédos pestmegyei s kiskúnsági magyar községek tarthatlanok lévén, Ilosvai Imre kiküldött biztosa által decz. 13. úgy intézkedett a fejedelem, hogy a felvidéki hadjárat befejeztetéseig minden kiskúnsági község Kecskemétre költözzék, itt magukat besánczolják s az oltalmukra rendelendő haderő megérkeztéig a végső kiirtás veszélyétől ekképen megmentessenek. Mind e gondos intézkedés mellett volt még egy reménye a városnak megmaradásához, s Nagykőrössel egyetértve azt is megkisérlette. A két város elhatározta, hogy Bécsbe küldendő inegbizottai által a császári főhadi-tanácsnál szorgalmazza a ráczok megfékeztetését. Mindkét helyről a jegyzők bizattak meg kiküldőitekül, s Kovács István kecskemétijés Hegedűs János nagykőrösi jegyzők oda el is indíttattak. Igen érdekes e tárgyban 1703-ik évi deczember 5-ről a kecskeméti jegyzőnek haza küldött levele : „Böcsületes bírák és esküdt uraiméknak kegyelmeteknek alázatos szolgálatom ajánlása után Istenttil szerencsés sok jókat kivánok. Istenem jó gondviseléséből, az kegyelmetek tetszése szerint Bécsbe szerencsésen felérkeztem, noha veszedelmes állapotban forogván minden dolgok, és nagy félelem által kelletett mindenütt járnunk, mindazonátal az hazai szolgálat és kötelesség mindenekben híven megmutatja szeretetét. Első instántiánk lévén méltóságos Eugenius herczeg urunknál, a ki jóllehet elsőben nem kicsin feleletre vont bennünket, állítván ő herczegsége azt, miért úgymond reddig nem tudtatok keresni? kiterjesztvén tovább is velünk beszédit; hogy pedig hathatóképen való keserves panaszinkat megértvén, az rácz nemzettül melyeket szenvednénk, ő herczegsége magunkat vetett okúi : miért engedjük meg, és miért nem oltalmazzuk jószágaikat, holott azon hatalmasság az ráczoknak semmiképen