Századok – 1868

Pesty Frigyes: Kanitz F. „Serbien” czímű művének ismertetése 494

499 vebb adatokkal találkozunk a festészet köréből. A G-rizsane horvát faluban 1498-ban született Clovio György Gyula (meghalt 1578.) az első rangú történeti festészek közé tartozik. Az újabb korban mint arczképfestész dicsértetik Kavas Alajos (született Károly városban 182 J), továbbá Orfelin Zakariás (született 1826. Vukovárott), ki művészi érdemeiért a bécsi képzőművészeti akadémia tagjává neveztetett ki. Velenczei minták szerint festett Csesljar avagy llics Tivadar (született Temesvárott 1746. meghalt 1793), a ki azonban templomok díszítésekor byzanti hagyományokat követett ; Stanisavljevics János és az olasz iskolának hódoló Theodorovics István, Kalil tanítványa : mindkettő Újvidéken született, az egyik 1816, a másik 1833-ban. Theodorovics Arza (született Pancsován), és Aleksics Miklós szintén Magyarországon születtek. Avranovics Demeter a sajkáskerületbeli Szent-Ivánon látott napvilágot 1815, Knezevics Uros Karloviczon 1812, végre Simics Pál Újvidéken született. Mindezen festészek jeles mesterek tanítványai, és müveik nagy része a pancsovai, temesvári, verseczi, beodrai, aradi, belgrádi, ravaniczai(szerémi kolostor), budai, újvidéki, mitroviczi sat. templomokat díszítik. Végül legyen szabad megemlítenem, hogy a rézmetszés körében is dicsérendő kísérletek történtek : nevezetesen Milovuk József által, ki 1787. Trpinja szerémi falúban születvén, a szerb irodalom emelése tekintetében kitűnő érdemeket szerzett. Ezen férfiú Pesten lakott, a hol saját nagyszámú könyvein kívül, tíz nevezetes szerb arczképét adta ki, tetemes áldozattal. Évtizedek múlva az ö fia, az irodalmi téren sokat fáradozó Milovuk tanár Belgrádon, alapította meg az első szerb képes újságot, és így útat tört a fametszészetnek Szerbiába. Kanitz munkája igen gazdag tartalmú, és a mellett nem kell aggódnunk, hogy benne oly botlásokra akadunk, milyek a touristák müveit gyakran éktelenítik. Sőt annyiban nem is utazási munka fekszik előttünk, amennyiben tudjuk, hogy e mű egyes részei, mint külön monographiák, már a bécsi akadémia közlönyei által kerültek a közönség elé, és így mindenesetre már nagyobb igényeknek tartoznak megfelelni. E munka meggyőz bennünket arról, hogy Szerbia a