Századok – 1868
Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 296
306 A tiszántúli egyházkerület kebelében iszonyú vihar támadt, melynek rajza ide nem tartozik. Legyen elég csak megjegyezni annyit, hogy Sinay püspöksége elvégre királyilag is megsemmisíttetett; ö maga az egyházkerületi törvényszék által professori hivatalából is kitétetett ; a főiskolai könyvtártól, melynek őre volt, eltiltatott ; lakhelyére több izben kutatók, motozók küldettek; a professoroknak a vele való társalgás megtiltatott, tanári lakhelyéből kiköltözésre ismételve kíméletlenül sürgettetett, ellene súlyos büniigyi vádak emeltettek, s mindezekben egy ügyvéd által egész hidegséggel és szigorral működött az egyházi törvényszék ellene. Ezekhez járúit még, hogy az újságokban a legundokabb színekkel festetett, közmegvetés és gyalázat tárgyává tétetett ; a papság és a professorok által csakhamar nyomorúltan elhagyattatott, és nem volt senki sem, a ki, ha egyházigazgatási elvei mellett nem is, lega'ább a hazai tudományosság mezején s a tanári pályán és a debreczeni főiskola ügyében szerzett kétségtelen érdemei s már késő tisztes vénsége mellett csak egy védő szót is eme't volna. Sinay azonban az üldöztetés és elhagyatottság ez iszonyú pontjain is megmutatta, hogy valódi jellemmel bír. О türt nememesen , majd harczolt bátran, minden félelem nélkül. Az ellene emelt szennyes vádakat, holmi hűtlen pénzkezelésről stb., győzelmesen visszaverte ; püspökségének királ\ i megsemmisittetésében megnyugvék , de azért az episcopalis elveket oly bátran és oly súlyos tudományos fegyverekkel védelmezte, hogy ellenfelei e ponton csak megállni is alig voltak képesek előtte. De az iszonyú mértékben felforrott boszúvágy áldozatot kivánt, és Sinayt valóban csak egyedül a királyi legfőbb felügyelet menté meg a minden tekintetben való teljes elgázoltatástól. Királyi rendelet óvta meg, hogy lakhelyéből erővel ki nem hányattatott : királyi rendelet mondá ki felette, hogy „vele igen kegyetlenül bánta k", s tanári nyúgdíjat adatott számára, s igy legalább egy pár utolsó évére életének inegszabadúlt a nyomor és az üldözés zaklatásaitól. ') Végre pedig, hosszú pályájá') Domokos halála után, a mely 1804-ben történt, nyert aztán Sinay némi segélyt, különben ie csekély nyugpénzén felül az egyházkerülettől s a debreczeni egyházmegye papjaitól.