Századok – 1868

Szabó Károly: Igaz-é hogy a kárpátalji felföldet nem Árpád hanem Szent-István foglalta el? - 282

286 Záborszky szerint Konstantinnak Nagy-Morvaország elfoglalására vonatkozó szavai csak a Dunántúl (Pannónia) egy kis részére volnának értendők ; azonban Konstantin idézett sza vaiból világos, hogy az ö „Duna folyón túl" (лвпадеv rrjg Javovflicoç noin/iov) kifejezése épen nem a Pestről számított mai „Du nántúl"-ra, hanem a Duna éjszaki partján terülő vidékekre értendő, melyek a császár székhelyétől számítva, neki csakugyan túl a Dunán feküdtek, ellentétben a Duna és Száva közével, melyet a maga álláspontjáról igen helyesen mond a Dunán innen fekvőnek. Még abból is a X-dik századi nyitrai fejedelemség mellett okoskodik Záborszky, hogy Konstantin császár a horvátokat a magyarokkal egy helytt északra a hegyek felé, más helytt dél felé mondja szomszédoknak. Azonban a ki Konstantin császár munkáját csak futólag olvasta is, tudja, hegy Konstantin nagyon világosan megkülönbözteti az adriai tenger mellett fekvő Horvátországot az ősi Horvátországtól, melyet ő kereszteletlen (po gány) és fejér Horvátországnak (Belochrobatia) nevez, s mely nek fekvését is meghatározza, azt mondván, hogy az Bagiba rcián (azaz a Kárpát hegyláncznak Árvamegye tetején máig is Babagora nevet viselő részén) túl fekszik. Ennek lakosairól mondja azt a császár, hogy ezek „Frankia mellett maradának, s most belokhrobátoknak azaz fejér horvátoknak neveztetnek s tulajdon fejedelmök van. Alattvalói Ottónak, Frankia és Saxia nagy királyának, és kereszteletlenek, s a turkokkal (magyarok kai) sógorságot és barátságot kötnek.a ') Ezen fejér horvátok külön fejedelmét, kik, mint minden szláv történetnyomozó tudja, hazánktól északra Krakkó környékén laktak, s Konstantin császár szerint pogány őseinkkel barátságos szomszédi viszonyban voltak, nem lehet a képzelt nyitrai fejedelemséggel semmi egybeköttetésbe hozni. Azonban, ha netalán mind ez nem volna elég arra, hogy Záborszky hitét a X-dik századi „szláv földi" nyitrai fejedelemség iránt megingassa, ha fölfedezéséhez tovább is ragaszkodva, a névtelen jegyzőt ámitónak , bennünket magyar történetírókat tovább is tévúton járóknak akar tartani és hirdetni : szabad le') Constantinus Porphyrogenitus i. h. 30. fej.