Századok – 1868

Pesty Frigyes: Schwicker J.: „Martinuzzi bibornok és a reformatio” 259

264 8) Nagy Imre v. tag küldeménye mutattatott be : Nagy-Lajos királyunknak egy 1368-iki, Bolgárországban, Zokol vára mellett kelt, Hahóthy Miklós részére szóló eredeti kiadványa , melynek főként igen szép és Lajos eddig ismert titkos peeséteitöl némileg eltérő pecséte, valamint datuma nevezetes. Beküldőnek róla irt ismertetése a „Századok", ban közzététetik. Ezek után a hosszúra nyúlt ülés befejeztetett. — A Magyar Tudományos Akadémia f. évi nagygyűlései a kitűzött napokon megtartattak. Megtartatott, és pedig nagyszámú és fényes közönség jelenlétében, az ünnepélyes nyilvános gyűlés is, mart. 21-kén, mely gyűlésen a fődicsőséget — a többi szép beszédek mellett — mégis a történeti osztály aratta, koszorús Horváth M ih á 1 y u n к lelkesen előadott, lelkesen fogadott kitűnő értekezése által : „A vármegyék szereplése nemzetünk életében." De ha a történeti osztály dicsőséget aratott a nyilvános ülésen : a zárt ülések folyamára lehetetlen épen ezen osztály tagjainak keserűség nélkül visszagondolniok. Úgy látszik, az Akadémia többségének a történeti osztály munkás tagjaira csak akkor van szüksége, midőn dolgozni értekezni kell : de mikor az osztály jogos óhajtásainak kielégítéséről , a hü munkások megjutalmazásáról van szó, —1 akkor ellene fordulnak s leszavazzák. E méltánytalan eljárás előharcza már a nagygyűlést megelőzött martius 16-iki osztályülés alkalmával vívatott ellenünk, midőn a történelmi bizottságnak csak a saját magáét igazságosan — nem is követelő — csak kérő költségvetése ellen számosak részéről ép oly helytelen, mint jogtalan ellenvetések tétettek. De szóljunk a nagygyűlésről. Megjegyzendő, hogy az Akadémia egyik osztálya sem jár el oly szigorral a tagválasztásoknál , mint a történelmi, mely 1864 eleje óta egyetlenegy új belföldi tagot sem ajánlott, — holott némely osztály, (pl. a természettudományi s mathematicai) tuczatszámra szaporítá tagjait, olykor nem is Írókat s magyarul csak imigy-amúgy értőket is megválasztatván. Most a történelmi osztály le akarja vala róni a hálás elismerés adóját egy a külföldön folyvást munkálkodó , levéltárról levéltárra járó, az Akadémiát számos becses löiténelmi forrásgyűjteményekkel gazdagító hazánkfia : Simonyi Ernő iránt ; kinek, hogy a magyar történetbúvárlat terén bokros érdemei vannak, eléggé tanúsítná egyedül az a körülmény is, hogy élő történetíróink