Századok – 1868

Pesty Frigyes: Schwicker J.: „Martinuzzi bibornok és a reformatio” 259

265 legnagyobbika, Horváth Mihály ajánlá öt tagúi, az osztály pedig oly egyértelműséggel fogadá el, hogy a titkos szavazás alkalmával is egy votum sem volt ellene. Simonyi volt a történeti osztály egyet-1 e n új tag-jelöltje. S mit tön a t. Akadémia ? Leszavazta, megbuktatta öt, a tudósban apolitikust akarván büntetni, — míg más osztályok némely jelöltjeiben nem annyira a tudósokat, mint inkább a politikai pártembereket jutalmazták , legalább több ministeri tanácsos és titkár megválasztatása ide látszik mutatni. Valóban, mélyen elszomorító tüne­mény , hogy minálunk a tudományt is a politika itczéjével mérik, hogy a pártérdek a múzsák szentelt csarnokába is betolakodik. Simonyi azon­ban büszke lehet az őt megítélni illetékes történeti osztály egyhangú ajánlatára, s vigasztalhatja magát, hogy ő beune nem a tudós, hanem a szélső baloldali bukott meg, a mely tény azonban hogy mily világot vet az Akadémia többségére, nem akarjuk bővebben fejtegetni. — Tehát a történeti osztály egyetlen jelöltjét leszavazták. Másik javas­lata osztályunknak az volt, hogy egy még 1861-ben választott levelező tag — nevét kíméletből elhallgatjuk — a ki példátlan, csökönyös ha­nyagságból vagy talán az Akadémia kicsinyléséből ? székét e hét év alatt többszörös felszólítások daczára sem foglalá el : mint az alapsza­bályok azt már e g y é v leteltére világosan rendelik — tör ültessék ki a tagok sorából. Az Akadémia alapszabályai azonban, úgy látszik, csak akkor tartatnak meg , ha épen egyik-másik matador szeszélye jó­nak látja. Tavaly egy rendes tagot, (mert politikai elvei nem tetszettek) hasonló esetben levelezővé degradáltak, — s most eme még hanyagabb tagot, kit a munkás történeti osztály szabályszerüleg kitöröltetni kivánt, mert a matadorok közt hatalmas védelmezői valának — az alapszabá­lyok csúfjára megliagyák el nem foglalt székén. A legnevetségesebb indokok hozattak föl mellette. Szóval a történeti osztály egyhangúlag ajánlott egyetlen jelöltje megbukott, kitörültetni kért tagja pedig — megmaradt; az új alapszabálytervezet tárgyalása is elhalasztatott. íme t. olvasó, nem a legnagyobb keserűség emléke kötheti-e a magyar történetirodalom buzgó munkásait az Akadémia 1868-iki nagy gyűléséhez ? ! Mindezeknek legyen bírája a nyilvánosság. A mi a történeti osztály körébe eső pályakérdéseket illeti : a Vitéz-alapítványból hirdetett ily feladatra : „Számláltassanak elő az erdélyi külön diaeták 15 40-igu versenyző két pályamű közöl, az osz­tály jelentése szerint, az I-ső szám alatti inkább csak kellő forrásismeret, és kritika nélküli compilatio levén, a Il ik noha amannál jobb , és sok Századok. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom