Századok – 1868
Podhraczky József: Az áldomás története 239
242 Györgynél Cod. Dipl. X, 6, 628. „victima bibitionis" neveztetik. „Huic autem venditioni, seu victimae bibitionis interfuerunt probi viri." — Ugyanezt rendeli az idézett tordai gyűlés is : hogy mikor az adás vevés városon vagy falún történik, a vevő jámbor emberek előtt tartozzék „áldomást" adni : „poculum Sancti Johannis, quod lingva vernaenla „áldomás" vocare consveverunt, in signum iustae emtionis dare debeat." — Azért tudniillik, hogy ha perre kelne a dolog, az „áldomáson" jelen volt tanúk tehessenek az igazságos és törvényes adás-vevésről bizonyságot. IIa pedig az adás-vevés városon és falún kivül ment végbe, a vevőnek „szavatost" kellett előteremteni: „Emtor evictorem, quem lingva nostra „szavatos" dicunt, dare tenebitur." Miskolcz város jegyzökönyvében mondatik 1575-dik évre: „Az áldomást is (a vevő) Kwbak mjhalj mindenestwl magára vethe." 1666-dik évre : „Eodem Anno dje 6. men. Apr. Tótt Benedek az Procurátorságra beállott, melynek igazságos áldomását is megadta. Egy forint ára bort, tali modo et conditio ne : hogy ezen mostani becsületes tanácz ellen senkinek nem szol -gál." Borsodmegye VII. számú jegyzőkönyvében 783. 1. 1663-ik évre : „Az áldomást is én mondottam fel, mikor Molnár Máthénétul ezen lovakat Kovács Máthé megárulta." Az eddig mondottakból bizonyos, hogy pertárgyaláskor mindenha azon személy lépett föl hiteles tanúkép, a ki az áldomást felköszöntötte, vagy az áldomáson jelen volt, s hogy a birák az ő vallomásuk nyomán hoztak Ítéletet; ezért az áldomás-fölmondó törvénykönyvünkben és az oklevelekben régiesen „Pristaldus", Pol áldó ; mostani kiejtéssel : per-oldó. Ezt azonban még nem régiben Szalay László is kereken tagadta Magyarország történetének első kötetében a 120-dik lapon olvasható 69-ik jegyzetben : „A gyermekes szószármaztatók a „pristaldus" „prestaldus" szót „peroldó"-nak olvasták ; mások, kik őseinkben fonákul a szlávok növendékeit látják , nem tudom micsoda tót gyökeret lappangtatnak e szó alján. Frank Ignácz véleménye előttem sokkal valószinüebb, ki a „prestaldus" nevet longobard eredetűnek tartja, s e két szóból „presto" (kész) és „aldio" (alsóbb állású személy) származtatja." E tollharcznak is véget vet Miskolcz városának jegyzökönyve, melyben 1573-dik évre ezek az érdekes sorok irvák :
