Századok – 1868

Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 217

218 mányt, s lia a sors megkíméli őt élte estvéjének viharától : most neve ott tündöklik a Bod Péteré mellett, sőt némi részben felett, így pedig, míg azok, kik Sinay romjain emelkedtek fel, szerte­szét ösméretesek s dicsőíttetnek a magyar olvasó közönség előtt : csak igen kis rész az, a melynek valami tudomása volna arról, hogy Sinay a hazai történettudomány mezejének egyik kitíinő munkása vala ; s noha az ő csontjai már több mint fél század óta porladnak a földben : mégis folyvást késni látszik az idő, melyben teljesüljön az utolsó sóhaj : Exoriare aliquis, nostris ex ossibus ultor ! E sorok czélja sem az, hogy Sinayt a maga egész mivol­tában felmutassa a tisztelt olvasó előtt, hanem csupán az, hogy az ő nevét, mint történetbúvár és történetíró nevét és emlékeze­tét kiemelje egy kissé azon homályból, a melylyel az eddigelé elborítva vala. Nem csekély nehézségekkel jár, ezen különben csekélynek látszó feladat sem ; mert Sinay müvei és emlékei valóban szétszóródtak, mint némely halálra ítéltek s megégetet­tek hamvai. Reám nézve is csak a jelen helyzet és alkalom az, mely lehetővé, illetőleg kötelességemmé teszi, hogy felőle mint történész felől némi ösmertetést adjak. Született Sinay Miklós Hajdu-Bagoson, Biharmegyében, Debreczen közelében, az 1730-dik évben, szegény sorsú, köz­rendű szülőktől. ') Az akadémiai tanpályát 1746-ban a debre-1) A nagy Kazinczy Ferencz, kinek emelkedett, nemes jellemét az any­nyira üldözött Sinay iránti őszinte részvéte és tisztelete is mutatja , igen ér­dekes életrajzi pontokat közöl Sinayról : Magyar régiségek és rit­kaságok. Pest. 1808 ; VII—VIII. lap. Ezek annyival érdekesebbek, mert bizonyos , hogy Kazinczy személyesen és pedig Uözolebbrol ösmerte Sinayt. Itt azt mondja Kazinczy, hogy Sinay előtt „nem volt tudva saját születésének napja" ; bizonyosan a miatt, mert az sem családilag, sem auyakönyvileg fel­jegyezve nem volt. Sok kisebb ref. egyházakban e vidéken az anyakönyvek csak 1740 körül kezdődnek. Kazinczy azonban maga mondja, hogy Sinay 1808-ban, életének mintegy 78-dik évében halt meg ; a halottak anyakönyve pedig egyenesen 78 évesnek mondja őt ; szintúgy az egykorú Keresztesi is, mi­nap világot látott naplójában. Kazinczy Sinayt „szinetlen tisztele­tet érdemlő szerencsétlen öreg"-nek nevezi, s végül ezt mondj a: „tisztemnek véltem a jó öreg iránt háládatos tiszteletemnek jelét adni, ha azt többé el nem fogad­hatja i s."

Next

/
Oldalképek
Tartalom