Századok – 1868

Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 217

219 czeni főiskolában kezdette, s végezte kitlinő sikerrel. Debreczeuben ekkor még a szintén bat éves akadémiai tanfolyamban csak négy rendes tanár működött, s tények mutatják mégis, hogy a nagy buzgalom, az okos tanítási mód s a szigorú atyai fegyelem kitűnő eredményeket állítanak elő, és pedig a tanulónak nemcsak tudomány és munka iránti szeretetére , baneui épen erkölcsi jellemére nézve is. Sinay tanárai között Szilágyi Sámuel, Paksi Szathniáry István és Hatvaui István a hazai tudományosság és irodalom mezejéről is ösmeretes derék férfiak valának ; egyikről sem maradt azonban még csak hagyományszerű nyom sem olyan , miből azt lehetne következtetni, hogy ezek közül valamelyik volt az, a ki Sinay lelkében a történetbúvárlat szikráját lángragyújtotta. Egyébiránt nincs is erre mindenkor szűkség. Hajdan is, miként ma, valami titkos hatalom vonzza vagy löki a lelkek közül egyiket eme, a másikat ama tudomány tengerére. Sorsát senki ki nem kerülheti. Sinayra nézve azonban túl van minden kétségen, hogy az ő lelkében a történelem iránti szeretet szikráját ha fel nem ébresztette is, de mindenesetre élesztette és táplálta azon gyászos elnyomattatás, a melyben az ő ifjúsága idején a magyar protestáns egyházak és iskolák sínlettek volt. A Debreczen vidékén élt református magyarság kebelében még folyvást lengett a történeti hagyomány szellője, és az elmúlt boldogabb időkből, az erdélyi nemzeti fejedelmek korából s a kuruezok küzdelmeiből, a szolgaságra alázottaknak , habár titokban is , nagy dolgokról beszélt. ') Ily korban nem csuda, ha egy nagyratermett lélek a történelemben keres vigasztalást s egyszersmind lépcsőket egy jobb jövendő felőli biztos reménységhez. Sinaynak nemcsak elméje, hanem szíve is érzékkel birván a történelem iránt : ő legkevésbé sem titkolja a Bocskay, Bethlen és Rákóczy kora feletti lelkesültségét, akaratlanúl is jelét adja, miszerint nincs forróbb óhajtása mint az, hogy a magyar reformált egyházat, iskolákat, lelkészeket, espereseket, püskököket, tanárokat azon ') Biharmegyében több derék, tősgyökeres magyar református helységnek s ezek között épen Sinay szülőföldének lakosai is, mint szabad hajdúk harczoltak egykor az erdélyi fejedelmek zászlója alatt, s a jobbágyság sorsát II. Rákóczy Ferencz támadásának vége után kezdék ösmerni. 16*