Századok – 1868

Hőke Lajos: Római quád és sarmata emlékek Hontmegyében 190

191 jegyzője is 11 fej. emlékezik, hogy t. i. az erődöt Huba vezér s társai a szlávoktól elvették, s itten Borsra várva, három napig pihentek. A harmadik, Visk fölött, az Ipoly balján áll ; a nép M a h i r nak nevezi, s a török által hányatottnak véli ; nem nagy terjedelmű, csak egy légiónak, de husz öl mély sánczaival biztos menedéket adott. A negyedik táborerőd a rómaiaknak a qvádok ellen viselt ezen háborújából, Felsö-Palojtánál, a Nagy-Kürtös patak két ágának összefolyásánál, mintegy negyven hold terjedelmű, melyet az ottani tót Pogányhegy nek (poganszki wreh), a vidéki magyar pedig Orb e g y nek nevez. Mark Aurel császárnak a qvád-markománok és jász-szarmaták ellen Kr. ut. 174 év táján viselt ezen háborúját Dio Cassius, Pannónia praefectusa Kr. ut. 230. évben, s Xiphilinus bőven leirták ; mely is azzal végződött, hogy a rómaiak, huzamos tusa után, legyőzték a szövetséges barbarokat: egyszer azonban a római hadak úgy körülfogattak, hogy, a legenda szerint, csak isteni csoda, a máltai keresztyén légiónak könyörgésére az égből aláhullott villám és zápor által, mely az ellenhadat szétverte, a keresztyén katonaságnak pedig legio fulminatrix dísznevét szerezte, menekülhettek meg. — Severini említett munkájában azt mondja : Hofman János Adolf ama csatákat Marcus Aurelius császár életrajzában úgy irja le, hogy mindenki meggyőződhetik, mikép azok a Garam, Ipoly folyamok s a jenei tó közén, sőt a Duna jéghátán is viseltettek. A qvádok és szarmaták vagyis inkább metanasta-vándorjászoknak Sirmiumba = a Szerémségbe rontásai ellen vonták a rómaiak a Tisza tövénél, a mai Csajkások vidékén, úgy a Bácskában a Duna s Tisza közén a máig meglevő sánczokat ; vala. mint Pannoniának az alföldi Duna felöli védelmére amaz árokvonalat, mely a bácskai vonaltól Váczig felnyúlt, melyet a futó homok s a Duna árja idő jártával betemetett, s melynek csak egyes nyomai látszanak még a kiskúnsági Orgovány pusztán. A duna-tiszaközi úgynevezett Csörsz v. ördög árkát Vácztól Ároktőig rendetlen kettős vonalban ugyané rabló népek ellen vonták a rómaiak, kiegészítőül azon roppant védrendszerhez, melylyel egyszersmind Daciát, Tokajtól le a dunai vaskapuig, s ismét ezen alól Szörénytöl Galaczig és Benderig a góthok, — felső-dunai birodalmukat pedig Regensburgtól a Rajnáig