Századok – 1868
Hőke Lajos: Római quád és sarmata emlékek Hontmegyében 190
192 az egyéb harczos germán népek ellen 250—275 táján Kr. ut. bekerítették. Ezen a chinai (csin) l) nagyszerű védfalakhoz hasonlítható roppant árokmüveken s ama négy földváron kívül, Szönytől Pestig a Duna jobb és bal partján tizenhárom őrtorony romjai maradtak fen, melyeket a rómaiak időnként a qvádok és szarmaták átcsapásai ellen emeltettek. Ezek közül az Ipoly tövénél Szob mellett egy kettős, átellenben, az esztergomi oldalon, egymás közelében más két őrtoronynak maradványai szernlélhetők. Valószínűleg, egyéb hegyek közt, a messze kilátást nyújtó Visegrádot is őrhegyül használták a rómaiak. A qvádok és szarmaták Mark Aurélnak rajtok vett diadalai, a rómaiaknak ellenök épített őrtornyai, védsánczai daczára, melyekben, a római írók nagyítása szerint, a barbarok több ízben tönkre tétettek, sőt megsemmisíttettek, nem szűntek meg háborgatni Pannoniát. Nagy-Constantin császár egyik fia, Constantin alatt, Uzafer, mint az ipolyvölgyi szarmaták fejedelme, a Duna jegén újra betört Pannoniába. Constantin Acincumnál kelt át a Dunán ellene ; a szarmaták azonban öt be nem várva, a Cserhát erdős hegyei közé menekültek, s háborítlanúl hagyák az Ipoly völgyén, s Garamon átvonulni Bregetionba (Szöny), holott jövő békés viseletök Ígéretével nála kezeseket hagytanak. Valentinian császár alatt végre 375-ben azért törtek be a szövetséges szarmaták s qvádok Pannoniába, azért rombolák le Carnutum városát Bécs közelében, mert a pannóniai praetor Gabiniust, a qvádok fejedelmét, barátság színe alatt magához csalván, megölte. A császár megverte a szövetséges barbárokat, de midőn ezek Bregetionba hozzá békét esdeni jönnének, oly dühre fakadt ellenök, hogy a guta legott megütötte. A negyedik század végén bekövetkezett népvándorlások zavarában a qvádok és szarmaták neve s nemzetisége elveszett, vagy a szlávok közt föloszlott. E kihalt népeknek számos maradványi találtatnak Hontmegyében, az úgynevezett pogány temetőkben, és egy védfal s árokvonalban, mely a Dunától az Ipoly jobb tövén, He•) Csín — Bergham szerint — grosse Reinlichkeit , tehát a magyar csín, csinosság.
