Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 120

122 lalkodást az is, hogy a pórság barmaitól mód felett megfosztatott, a folytonos háborúk öldöklései fölött a török által százezerenként rabszolgaságba hurezoltatott : az ozmán uralom alatt maradt rész török urai által, béke s háború idején, önkény szerint zsaroltatott, a török birtokon kiviil élő rész pedig rabló nemesektől, féktelen katonáktól zaklattatott, De a néposztály polgári helyzete, melybe a törvények helyezték, sem adhatott neki kedvet súlyos foglalkodásaihoz, s elnyomatása miatt többször erőszakosan törtek ki felizgatott indulatai. — A szőlőmivelés hegyes vidékeken meglehetős állapotban vala, de a Tisza és Duna közti tartományban szőlőt látni ritkaság volt. Aszúbor a XVII. század elején kezde készíttetni. A kertészet a Szamos partjain majdnem mindenütt, s a felső megyék több helyein nagy lendületet vön. A földmivelésnél nagyobb bátorsággal űzhető és így annál virágzóbb volt az állattenyésztés. A lovak közt kivált a székely faj tünt ki. A juhtenyésztés kevésbé volt terjedt ; a nemesebb faj 1666.-ig nem ismertetett. Több szorgalom fordíttatott a sertés-tenyésztésre, kivált a szalonna, a pórság e kedvencz eledele, végett. A méhtenyésztés Horvátországban már azelőtt is virágzó vala, e korszak alatt pedig Magyarországban és Erdélyben is, kivált a bányavárosokban, Szepességen s Erdély virágos völgyeiben szorgalmasan íizeték. Az eddig mondottak gyaníttatják, hogy akéz müvekés mesterségek sem voltak s nem is lehettek e korszak alatt virágzatban : de annyit mégsem szenvedtek, mint a földmivelés, mert a felvidék falakkal erősített, ugy a királyok, mint a törvényhozás által kegyelt városai biztosb menedéket adának a kézmüveknek. A czéhek tökéletesen kifejlettek. Legélénkebben űzettek s némi új találmányokkal gyarapultak azon kézmüvek, melyek hadi szereket készitének. A hadaknál használt ágyúk a városok sajátjai voltak, s alig volt nevezetesb város, melyben olyanok ne- öntettek volna. A pisztolyok és tüzköves puskák 1543. táján kezdének használtatni. E korban kezdtek Beszterczén készíttetni azon finom damaszk-kardok is, melyek később oly nagy hírre jutottak az országban. Az élelemnemü készítmények közt a felső tót megyékben aligha legtöbb kezet nem foglalkoztatott az égettbor. A németajkú városiak, kivált a szepesi és erdélyi szászok, a sört kedvelték ; az alvidéki magyarok sző-