Századok – 1868
Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 120
123 löt, ritka helyit ültethetve, boza nevü italt kölesből készítettek. A felvidéki tótoktól készített sajt és túró kelendő volt az egész országban. A vászonszövés e korszakban a múlthoz képest alábbszált, s leginkább az északi megyékben volt gyakorlatban. Posztógyárak még nem igen voltak ; Privigye, Keszthely, Kőszeg csak abaposztót készítettek, de a Szelepcsényi György által pozsonymegyei Gombán felállított posztógyár készítményei akármelyik hollandi vagy angol gyáréival kiállották az összehasonlítást. E kor végén igen sokat nyert müiparunk majdnem minden ágában azon kézművesekkel, kik a törököknek kitakarodta után az ország külön vidékein letelepedtek. A timárok közt az egész országban legnevezetesbek valának a rajecziek Trencsénymegyében. Papirosmalom Erdélyben előbb, 1546-ban, létezett mint Magyarországban, hol az első Tepliczen emeltetett 1613-ban. A felvidéki 'tótok különféle fa-és cserépmüveket készítének, melyeket aztán az alsóbb megyékben búzával, kenderrel, szalonnával cseréltek föl. Arany - s ezlistmüvek készítésében legtöbb hirre jutottak az erdélyiek. A toronyórák 1600 táján már számos helytt találtattak, 1650 táján pedig már a zsebórák sem valának ritkaságok. A nyomdászat igen gyarapodott. Nyomdáink már mintegy 25—30 helyen voltak. Gyarapodott a hajóépítészet is. Hasonló állapotban volt a hidépités. Szaporodtak a vízi-malmok is. Semmiben szegényebb e korszak alatt nem volt honunk, mint a tulajdonképeni művészetben. Festész ezen egész kétszáz éven keresztül terjedő korszakban alig volt egy hazánkban. Hasonlót mondhatni a szobrászat - és képfaragásról. Az építészetet azonban a szükség és kényelemvágy nem hagyhatá egészen száműzetni, csakhogy azt, miként fennállott, aligha helyezhetjük a művészetek sorába. A XVII. ik századból már több szép épületet mutathatunk fel. Ilyen a kismartoni kastély, a lőcsei torony, stb. Szerző kiterjeszté figyelmét a bányászatra is. A bányák gondosb mivelésére az osztrák házból származott királyok elődeikénél csakugyan nagyobb gondot fordítottak. I.Ferdinand alatt leggazdagabb arany- s ezüstbányák : a körmöczi, selmeczi, ribnai, rozsnyai, szomolnoki, nagybányai és beszterczei. Sza-9*