Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

m A nagy-enyedi főiskola kiiltörténete 1662 töl 1704-ig. Alig van tudományos intézet hazánkban, mely nemzetUnk jó és balsorsát hívebben és fájdalom, érzékenyebben osztotta volna, mint a nagy-enyedi fötanoda. Minden nagyobb esemény, mely Erdélyre nézve korpontúi (aera) szolgált, e közintézetünk sorsában is nevezetes változást idézett elő ; a nagy csapások erejét pedig, az ország miveltségének roppant kárára, mindig legsajnosabban érezte. Azon néhány évtizedig tartó békét, melyet Apafii trónjá" nak megszilárdulása nyújtott, főtanodánk beléletének megszilárdulásán, jó hirének megalapításán könnyű felismernünk. Az ország értelmisége örült a tehetséges, sőt néha nagyhír ü, jeles képzettségű tanárok vezetése alatt felviruló intézet látásán ; a haza első fiai : egy Bethlen János, Bethlen Miklós , a mind észre, mind szívre jelesek, bűszkeségöknek tárták a tanoda ügyei vezetését, legszentebb kötelességöknek előmozdítását; s az anyagi és szellemi vezetés eredménye, ugy bent a tanoda gyarapodásán, mint künt á kibocsátott ifjak jelességén félreismerhetlen vala. ') A hány nemes gondolkozású hazafi : annyi gyámolítója volt a tanodának, s a jótékonyság soha a későbbi korban azon fokot el nem érte, melyet e korszak vége felé mutatott. Tehetősebb uraink ismerve a Szentírás azon szavait, bogy -) A tanoda kebeléből ezen korszak alatt kikerült jelesek közül megemlítendőknek tartjuk : Pápai Páriz Ferencz és Kolozsvári István később enyedi tanárokat ; Tótbfalusi K. Miklóst, a világhírű betűöntő nyomdászt és tudóst; T. Vásárhelyi István udvarhelyszéki jeles tanárt ; Erdődy István tanárt; Gyula-Szigeti Istvánt, a jeles erd. püspököt; Pápai Páriz Imrét, ,,a nagy" Pápai derék fiát stb.