Századok – 1867
P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177
178 kinek az Ur sokat adott, sokat is kiván attól, s szintúgy azon örökigazságú nemzetgazdasági eszmét: hogy országok gazdagságaazegyes polgárok szellemi és anyagi javainak mennyiségétől függ: siettek tanodáinkat, s ezek között az enyedit is, mindazon liberalismnssal, hogy jelesebb jobbágyfiaikat tanodákra bocsáták mind pedig egyenes anyagi segélyezéssel gyámolítani. Alig volt tehetősebb főúr, kinek a tanodákban egy-két kegyletese (alumnusa) ne lett volna ; még Teleki Mihály is, kit Cserei oly kapzsinak mutat be, mindig tartott egy pár ifjat külföldi akadémiákon ; s midőn ezek oskoláikból előkerültek, újra ők voltak az elsők, kik udvaraikhoz meghívták, vagy más uton igyekeztek állomást szerezni számokra. Ebben a korszakban még nem lehet a tanodákat megkárosító gondnokokra találni, kik a tanoda pénztárát olcsó kölcsön-pénztárnak tekintvén, saját magán-hasznukra kibányászszák, a tőkék megfizetését utódaikra bízván ; ellenkezőleg, minden egyes teljes erejéből igyekezett a reá bízott szent s nemzeti ügy emelésén. A kérlelhetlen, részrehajlatlan történelem áldva és hálával jegyzi föl a derék férfiak neveit ; valamint könyörtelenül pálczát tör azok felett, kik az oltár tüzét ki hagyták aludni, vagy a reájok bízott kincscsel gonoszúl sáfárkodtak. A város is, mely kezdetben rosz szemmel, előítélettel tekinté azon intézetet,mely ben inkább látta az egykori földesúr megszemélyesítőjét, mint a múzsák templomát és papjait, kezdett az eszmével kibékülni, s midőn észrevette, hogy a múzsák temploma nemcsak anyagi nevekedésére foly be, de nevére is addig nem létezett fényt vet : kezdett büszke lenni a tudománynak e keblében felütött csarnokára. A polgárok, kik tűzvészek alkalmával többször köszönheték vagyonuk megmentését a bátor ifjúságnak, egyénileg is több szeretettel kezdének ahoz ragaszkodni, míg végre a nagy katasztrófa pillanatában, polgárság és ifjúság vére összefolyt a város védelmében. A „Moribunda Transsylvania" („Haldokló Erdély" ; Bethlen M. müve) vonaglását, az erdélyi nemzeti fejedelemség megdőltét, „az evangelicus orthodoxus fej edelem" hiányát — oskolánk is rögtön megérezte,