Századok – 1867

Thaly Kálmán: Bottyán tábornok haláláról s temető-helyéről 167

173 két pajzán ló," konyhakocsik,társzekerek, „bizonyos lóra való aranyos szerszám, más ezilstes szerszám ; egy pöcsétös aranygyűrű, egy aranyos, kilencz gyémántokkal megrakott győrö ; két ezüst-óra ; egy ezüstes kard és pallos, egy eztistes balta (vulgo „Bottyán fejsz éj e" vocitata). Maradt egy pár kétcsévő parasztos pisztol ; item két sátor ; két törökbársony-vánkos-. héj, harmadika pediglen feje alatt temetődett néhai Bottyán János úrnak", stb. stb. Számtalan érdekes apróság : mi azonban e helyütt csak azokat emiitjük föl, melyek Bottyán halálát érdeklik ; legfölebb még, mint históriai nevezetességről, arról teszünk röviden említést, hogy egy háromszáz aranyat nyomó lánczon függő nagy aranyérem is maradott I. Leopold császár arczképével, a melyet a periratok többszörös bizonysága szerint, még a régi időkben Bottyánnak, mint magyar kir. huszárezredesnek, maga Leopold császár akasztott a nyakába, Bécsben, jutalmúl a törökök ellen végbevitt valami hatalmas vitézi tettéért. E lánczot s érdemrendet azonban Bottyán mint kurucztábornok nem viselte többé, hanem egy jó kedvében szép iíju nejének „az fátens asszonnak ö nagyságának derekára kötvén, hogy néki ajándékozta, — (az özvegy) hiti szerint vallja." * * # E föntebb közlött adatokból kétségbevonhatlan bizonyossággal kiderül az eddig nem tudott tény, hogy Bottyán tábornok 1709. September 27-én halt meg, Örsi táborában, a honnét a / gyöngyösi barátokhoz (ferencziek) vitetvén, ott temettetett el, mégpedig nagy pompával, mert a temetésére költött 1900 frt. oly tetemes összeg Volt akkor, hogy egynehány falut lehetett rajta venni. Hogy a hires tábornok temetése, a drága funebralis zászló s aranyos czímerek előlvitele mellett, teljes harczi díszszel, ágyúdörgés közt és gyászoló tábora kíséretében folyt le : bízvást állíthatni, tudván mennyire szerették, bálványozták katonái Bottyánt, s mennyire szerette, becsülte őt maga Kákóczi, mily részvéttel s dicsérettel emlékezik róla mindgyárt halála után Bercsényi. Hanem az „örsi pusztán lévő táborhelyén" adat nemde ellenkezésbe látszik jöni Kolinovics Lörincz-Kátájá-