Századok – 1867
Tárczák - 81
83 j a i t pedig ezennel kiváltképen fölkérjük, mint a „Századok" „legtermészetesebb munkatársait:" támogassák e közlönyt minél buzgóbban és serényebben gyakori becses közleményeikkel, figyelembe vévén erre nézve alapszabályaink 33-ik §-át. Csak az ő lankadatlan közreműködésük mellett reméljük társulati közlönyünket folyvást jeles tartalmúvá tehetni. Kérjük azért, hogy már a jövő octóberi s novemberi füzetekre is minél többen szíveskedjenek kisebb-nagyobb czikkeket, közleménye« ket beküldeni, és pedig, minthogy a szerkesztő-titkár augustus havát és september első felét felső-magyarországi levéltári s régészeti búvárlatokkal a fővárostól távol t ölten di : ez idő alatt a „Századokéba szánt mindennemű kéziratot, valamint a társulatot érdeklő egyéb közléseket is, Pesly Frigyes társ. pénztárnok úrhoz (váczi utcza 20. sz. a.) méltóztassanak intézni. Megjegyezzük, hogy minden a „Századok"-ban megjelent czikk d íj a zt a ti k, kivévén az inkább személyi érdekű, aprós közléseket. Kik közelebbről az octóberi s novemberi választmányi üléseken valami történelmi vagy régészeti tárgyról értekezni, okmányokat, régi műtárgyakat stb. — az alapszabályok 20-dik §-a értelmében — bemutatni akarnak : azokat is tisztelettel fölkérjük : értesítsék erről a titkárt, september második felében az octóberi, — s octóber folytán a novemberi gyűlést illetőleg ; — és így folyvást, egy-két héttel előre az illető gyűlések előtt. — Gyászhír. Alig alakult meg Történelmi Társulatunk: s már is egy szépreményű választmányi tagját veszilé el. Arvai Török Gyula, bányakerületi evang. superintendensi segédlelkész és ministeri fogalmazó, a szorgalmas és szenvedélyes ifjú történetbuvár nincs többé. Az alig 30 éves erőteljes, fiatal életet a váratlanul jött rohamos hagymáz egy hét alatt kioltá ; épen midőn a Történelmi Társulat második választmányi ülését tartá : (jul. 2.) kezdett roszúl lenni, s egy barátja által — még beteg ágyából is megemlékezvén a társulatra — mentegetteté magát, üzenvén a titkárnak, hogy igen sajnálja, miszerint roszúl léte miatt az ülésbe nem jöhet el : de felüdülvén, annál nagyobb buzgalommal fog munkálkodni a társulat érdekében. Bár tehette volna ! Azonban ő soha többé fel nem gyógyult; tiz nap múlva : július 10-kén, kilehelé nemes lelkét. — Mindenki, a ki csak ismeré e kedves, szerény, müveit, s minden szépért s jóért lelkesülő ifjat : szeretni volt öt kénytelen. Mint történetbúvár különösen a felső-magyarországi : név szerint a bártfai, lőcsei és egyéb szepesi, továbbá a makoviczai, sárosi levéltá-6*
