Századok – 1867

Thaly Kálmán: Károlyi Sándor hadi előterjesztése és észrevételei az 1717-iki tatárjárásról 55

58 vármegyei hajdúság és katonaság mellé, az lengyelországi és moldvai passusokra. Azonban Isten az győzedelmet Belgrád alatt megadván 20-dik Augusti, elterjedvén az hire az vármegyéken : az kik mennyiben dispositiômot végben vitték volt is, — széljelbocsátották hirem nélkül az katonaságot, s nemes Máramaros vármegye is ki-ki házára oszlott, az egy Bagosi László maradván cum suis az passusokon, hozzá adjungáltatván az Bereg vármegyei hajdúság is. Azalatt az pogányság 19. Augusti Campolongára szállott, 20-dik az beszterczei passuson bé is ment Erdélyben, 21-dik el is buritotta ; Szantho-Mír kapitánya Gers el ezeket megirván, levelei ad principales transmittáltattanak, maga pedig lajdinantjával együtt elfogattatott, s az passuson levők dissipáltatván, körülbelül 500, kikben 17. mondatik megmaradottnak lenni, s azután is egyet-kettőt az erdökrül visszaszivárogni. Diebus 22, 23, 24. Erdélynek Maros- és Szamos-mellyéki részeit és az Mezőséget bényargalta az pogányság, az népet futásban találván rablotta, vágta is, de nem annyira, égetve pedig jobbára csak az urak kastélyit és majorjait, közben-közben penig falukot is, kit egészlen, kit résziben. Mennyire extend áltatott penig excursiója és rablása : mélbátyja ezerének ezredesévé neveztetett. Mint ilyennek véres csatája volt Kirchbaum cs. tábornokkal a karikai szoroson ; majd a romhányi ütközetben vett részt, hol a kuruez gyalogságot ő vezéreié. Azután, az öreg Radicsot a pestis elragadván, Bercsényi Bagossy Lászlót tette a tekintélyes kassai erősség parancsnokává. Itt, midőn majdnem az egész helyőrség kihalt már, híven megállá a sarat, noha maga is háromszor kapta meg a pestist : de mindannyiszor szerencsésen kilábolván belőle, utóbb már csak tréfára vette a szörnyű ragadoványt. 1710. őszén Eperjest védelmezte Virmond és Leffelholz hadai ellen, sokáig és hősileg ; mígnem végre, ismételt véres kirohanásai után, maroknyi őrségével nem annyira a szükség, mint a városuk végpusztulásától rettegő eperjesi polgárság kényszerítése folytán deczember elején capitulált, de oly fényes föltételekkel, hogy őrségével fegyveresen, ágyukkal, kibontott lobogókkal, hadi zene hangjai mellett vonúlhatott el Kassára. Â szatmári béke idejében Munkács várába zárkózott, és csak ennek két hó múlva bekövetkezett feladásával fogadta el a szatmári pontokat. T. K.