Századok – 1867

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 42

45 hai'cznak elintézéséről szóló bizony ságlevcle. Év nélkül, hihetőleg — úgymond — 1242—1272." Ennyi mindössze, mit ezen bőrhártya-okmány az avatottnak mintegy első tekintetre körülbelől elárul, — míg a szorosabb palaeogrophiai és diplomatikai vizsgálat mikroskopja alá helyezve, számos érdekes részletei ttínnek elő ; sőt majdnem alig hihető, hogy a mint mondók, az alig egy ujjnyi hosszú, apró hártyaszelet ezen néhány sorában egy egész darab, eddig ismeretlen története rejlik azon vidéknek, melyről szól. S ez az, mit, itt az összehasonlító vizsgálat alkalmazása által felmutatni szándékom. III. Kezdem mindgyárt az okmány keltének ismeretlen ideje és helye meghatározását az okmánytan első fejezetével a graphikával, az irástannal. A hazai okmánytanban járatosnak okmányunk irás- és betíijellege azonnal elárulja ugyan, hogy az a XIII-dik század második felében — mint ezt már fentebb Wenzel is megjegyzi — és pedig, mint mi hozzáadjuk, annak végső évtizedeiben Íratott. De ezen meghatározás még igen tágnak mutatkozik, miután az okmány korának szorosabb meghatározása is mind belső, mind külső jelekből bátran megkísérthető. Ha ugyanis ezen okmánynak hely- és személyneveit vizsgáljuk : bennök Hont vármegye régi hely- és személyneveire ismerhetünk. Ez által egyszersmind arra vagyunk utasítva, hogy hontvármegyei régibb okmányok példányait figyelembe véve, ezek kiadásának hiteles-helyei iráat magunkat tájékozzuk, s ezeknek kiadott okmányait tárgyalt okmányunk korabéli példányaival összehasonlítsuk. Hontvármegye rendes hiteles-helyei voltak régebben a megye szomszédságában lévő esztergomi káptalan, és olykor a keresztesek conventje is ; azóta a váczi káptalan és Garam melletti sz. benedeki convent, később pedig magának a megyének központjában keletkezett ipoly-sági premontrei convent. Az utóbbi nevezetesen első sorban foglalkozott a Hontvármegyét illető hi-