Századok – 1867
Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 42
43 egész a nyelvészetig mindenlitt iíj világot derített., iij tényezőket hozott fel az ismeretek szinterére. Sajátságosan épen az okmánytan, — ámbár egyike azon tanoknak, melynek egyik ága sem nélkülözheti az összehasonlító vizsgálatot, kezdve a graphikától egész a sphragistikáig — mégis és mindamellett is, hogy a gyakorlatban tényleg folytonosan igénybe veszi az összehasonlítást, rendszeresen azonban anuak alkalmazását egyes okiratok fejtegetésében mindeddig kellőleg még nem érvényesítette. Jelen igénytelen közlésnek sem lehet czélja azonban ezen, úgyis csupán rövidebb közleményeknek szánt korlátolt téren a tan elvont szabályainak taglalása, melyeknek teljesebb kifejtését a mult századok nagy mesterei : a Mabillonok és többi maurinusok után épen újabban virágzásnak indult európai palaeographiai iskolák, diplomatikai és históriai intézetek, mint a párisi Ecole des Chartes, a berlini és bécsi stb. diplomatikai seminariumok tudós mestereitől és tanítványaitól, mint egy Silvestre és Sickel, Chassant és Gautier Leon, a velenczei Foucard, s másoktól e nemű munkálataik nyomán méltán várhatunk. Itt csupán a következő rövidke közlések folytán, a mint néhány kis okinány-curiosum magyarázatában az összehasonlító vizsgálat eredményeit érvényesíteni szándékom, merült fel önkényt a .tan rendszeresítésének eszméje. II. A múlt években Szentkirályi László úrnak baráti szives ajándékából, hontvármegyei birtokait illető számosabb régi eredeti oklevéllel, a többi közt egy, mind tartalma, mind pedig alakjára nézve különösen érdekes kis okmány került volt birtokomba ; külalakjára nézve ugyanis az alig egy ujjnyi hosszú s néhány ujjnyi széles börhártyaszelet, egyike azon legapróbb okmány-példányoknak, melyek már mint diplomatikai curiosumok is figyelmet és kiváncsiságot gerjesztenek. Rövid tartalmának szövege, melyet már t. barátom Wenzel Gusztáv minap az Árpádkori új okmánytár III. kötete 282. lapján kiadott, az, amint észrevehető, becsúszott sajtóhiba kijavításával s az elhagyott hátirat pótlásával a következő. Hátirat az okmányéval egykorú és azonos kéztől :
