Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

360 A 73-dik, két ölnyi magassága balom tetejéről már azelőtt sok föld hordatott el, és ezzel az első jelkő is eltűnt, a megmaradt kétjelkö körül két kisebb, és alább egy nag y kövekkel kirakott égés-fekvetre akadtunk. Földszint, a balom közepén, nagy gödör volt, nem ásva, hanem hordott földből körültöltve s kövekkel kirakva; ezek s a földhányadék között pedig famaradványok jöttek elö. A nagyszámú kövek között, mindenütt megégetett tetemek, tömérdek harn ú, szén éscserépfordúlt elő; a hamúval szekeret lehetett volna teli lapátolni, válogatott szén. darabokkalaz ottani kovácstöbb kosarakat rakott meg, és sok széndarab elolvadt rézzel volt beborítva : a miből az következik, hogy e halomba legalább is 50— 60halottvoltelégetve, ami kétségkivül rendkívüli esetre mutat. A hamú és szén között réz, vas, egy darab üveg, és csontszerek töredékei fordúltak elő. A tömérdek elszórt cserépdarabokból egyedül két csészét és két edényt birtunk összeáU litani, annyira össze volt rombolva minden." Ennyi történelmi emlék után azért a Potentianál vívott nagy csatát egészen a hún-monda körébe útasítani nem lehet, — mert mint Toldy (magy. nemz. irod. tört. I. 1861, 33 1.) helyesen megjegyzi „a hún-monda, a költemények óvatos elválasztása után, melyekkel a nép felszokta mondáit díszesíteni, s az időszámlálás hibái megigazítása után, mik idővel szükségkép belélopództak, a történetírással igen jól megegyeztethetö, sőt ezt helyenként ki is egészítő, mint pl. a tárnokvölgyi ütközet elbeszélésénél, melyről bár egy nyugoti történetíró sem emlékezik : valóságos megtörténtéről a százbal mi ásatások kétségtelen tanúságot tesznek." Az, hogy a fentebbi megásott érdi halmok mindegyike égésfekveteket, hamut, megégett tetemeket, réz, vas, csont, cseréptöredékeket tartalmaz: azon kétségre vezethetne, hogy ezek aligha húnhalmok, mert a húnok halottjaikat nem égették meg, inkább tehát rómaiak maradványai, kiknél a holttesteknek, elébb ugyan Kr. e. majd 500-ig, földbe temetése, később azonban a hulláknak megégetése általános szokás volt, mely valószínűleg az etruskok" tól és görögöktől jött át; (Preller rom. mythol. 480 1.) ámbár egész Sulla idejéig egyes családoknál a földbe temetkezés fentar-