Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

361 tátott. Sulla azonban Kr. e. 78-ban meghalván : mivel attól félt, hogy sokszoros kegyetlenségeiért holtteste meg fog boszúból gyaláztatni, végrendeletében holttestét megégetni parancsolta ; s ő utána a megégetés közönségesebbé lett, úgy, hogy csak a keresztyén császárok alatt irtatott ki.(Belák rom. régiségtan 153 1.) De nemcsak a ke ve házi, hanem a Pados által 1857-ben felásott csurgói húnhalmok is hamút, cserepeket, égett csontokat, szenet sat. tartalmaznak (Új m. múz. 1857. 160 1.), s e szerint vagy ezek se húnhalmok, vagy ha azok : azt mutatják, hogy a régi húnoknál a halottak megégetése szokásban volt. E kérdés megérdemli, hogy az erre vonatkozólag fentmaradt történelmi adatokat részletesen vizsgáljuk. Siciliai Diodor (III Cap. 54. 55.) irja, hogy az amazonok királynéja Myrina, a gorgonokkal folytatott véres csata után; elesett harczosainak holttesteit három rakásba hordatván, megégettette, s hamvaik fölé három halmot hányatván, ezek még most is (Kr. e. 6 évvel) amazon-halmoknak neveztetnek. Herodot (IV. k. 71. 73. Télffynél 30—1 1.) így irja le a régi scytha temetkezési modort : „a királyok sírhelyei Gorrhus ban vannak, itt, miután meghalt királyuk, nagy négyszögű árkot ásnak. Ezután a hullát, mely kivülről viaszszal bevonatott, belülről pedig különféle illatos növényekkel megtöltetett, szekeren a szomszéd nemzetséghez viszik ; ez a gyász jelvényeit (fül, haj, karok, homlok, orr és balkéz megsértése) teljesítvén, tovább, más nemzetséghez szállítja, s miután a hullával az öszszes nemzetségeket bejárták : a legszélsőbb határon lakó gorrhusoknál a sírhelynél megállapodnak ; itt a hullát a sirba levélágyra leteszik, s mindkét oldalról a földbe kópjákat állítván fel, ezekre deszkákat raknak, s reá vesszőből font tetőt csinálnak. Á sírnak többi tágas részébe pedig egy ágyast, pohárnokot, szakácsot, lovászt, inast, hirnököt megfojtván, ezenkívül lovakat, zsenge terményeket és arany-csészéket temetnek el csak ; ezüstöt vagy más érczet nem használnak. Ezt bevégezvén, mindnyájan n a g y dombot hánynak, vetélkedve egymással, s azon iparkodva, hogy minél nagyobbra emeljék. Egy év múlva a szolgák közül ötvenet, a legügyesebbet, » ötven legszebb lovat megfojtván, a szolgák hulláit a lovakra