Századok – 1867

Garády: „Horváth Mihály kisebb munkái.” I. II. (Könyvismertetés) - 291

297 ség, dobzódás. A két nein közti viszonynak nyilatkozása is vezet némi hasonlatra, jóllehet a száz aprólékos körülmények, melyek e tárgygyal összekapcsolvák, egymástól különböznek. llymódon von szemző párhuzamot az angol, spanyol,normán, svéd, dán, tót és görög nemzetek és a magyarok polgári s erkölcsi műveltsége közt. Az egész munkából pedig kitűnik, hogy sok gyarlóság közös volt Európa népeivel és a magyarokkal ; amazokban találunk egyes szép jellemvonásokat, melyeket a magyarok nélkülöztek : de viszont ezek is ékeskedtek erényekkel, melyeket amazok közt hasztalan keresnénk. A másik terjedelmesebb mű e kötetben : „A magyar honvédelem történeti vázlata" (147—245.II.), melylyel sz. 1842-ben rendes tagi széket foglalt a magy. tud. Akadémiában, s mely e tudományos intézetünk „Évkönyvei" Vl-ik kötetében jelent meg. Erről avatottabb toll már szólt a „Századok" octoberi füzetében. Harmadik czikk „Az 1514-ki pór láz ad ás, annak okai s következményei." (247—276. 11.). Megjelent a „Tudománytár" 1841-ki IX. kötetében. Előrebocsátva néhány vonást, a magyar jobbágyság polgári viszonya minő volt a haza megalakulta óta Nagy-Lajosig, átmegy sz. leirására azon pórlázadásnak, mely valamennyi megelőzőinél iszonyúbb vala. Mátyás erélyes uralkodása után a gyáva Ulászló alatt uralkodni vágyó, a haza kifosztása s a királyság meggyöngitése által önhasznukat kereső pártokra szakadtak a féktelen oligarchák. A nemesség szintén önhaszonleső lévén, a pártzajok közt rablással tölté el az országot, a mindinkább veszélyesbé váló török ellen egykedvűen tolva el magától az 1504-ki országgyűlésen a fegyverfogás szent kötelességét. Szemben tehát a nagy veszélylyel sokakban föléledt Capistrán János keresztes hadának emlékezete. S mivel Szelim szultán több Ízben háborgatá az ország határait : a Rómából, hol engedelmet eszközölt ki magának a török ellen keresztes hadat hirdetni, visszatért Bakács Tamás kapott az alkalmon, mely által fejére capistrani dicskoszorút fűzhetni reményit, s daczára a mélyebb belátásuak, köztök Telegdy István, kincstárnok, ellenvéleményének, a keresztes háborút kihirdette, jóllehet akkoron béke volt kötve a törökkel. Felhivása a pórságnak mintegy felszólítása volt a szerző által élén-