Századok – 1867

Garády: „Horváth Mihály kisebb munkái.” I. II. (Könyvismertetés) - 291

296 rélni föl. Ezekkel pedig a nemzeti erkölcsök nemesbiilése is kar­öltve haladt elő. (118. 1.)" De a kérdés tulajdonképeni velejéről, Európa s a magya­rok polgári és erkölcsi műveltsége közti kölönbségröl, csak a munka harmadik része szól. Az érintett különbséget abban találja szerző, hogy az európai népek, kevés kivétellel, mind, s épen a legnemesbek, leghatalmasbak, az aristocratia vagy zsar­nokság igája alá görbedtek : a magyarok szabadok voltak, s ter­mészeti függetlenségük csak annyira volt megkorlátolva, meny­nyire a polgári társaság fennállhatása szükségkép kívánta. Az igazgatás külsőleg rendszeresebb volt ugyan Európa népeinél ; de azt zsarnoki önkény hirdette, a hatalombitorló vazallok pe­dig lábbal tiporták : a magyaroknál a kiszámított intézmények szerinti beligazgatást önkény ugyan, de patriarchalis szellemű, pótolta. Az igazságszolgáltatás épen rosz lábon állt a nyugati tartományokban, alkalmasint roszabbon, mint a magyaroknál, kik magok választották biráikat, s azokat, ha igazságtalanul Ítéltek, tiszteiktől meg is fosztották, míg amott párbaj, ordaliák és így merő vakeset szolgáltatta ki az igazságot. A szorgalom, földművelés, mesterségek, kereskedés egyengette amott a polgá­risodás útját, mit a magyarok közt a harczok, vadászat, barom­tenyésztés,. egyedüli foglalkodásaik, nem eszközölhetének. Az értelmi műveltség tekintetében a magyarokról kevés tudomá­sunk van, de épen e sötétség is bizonyítja, hogy nálok a ter­mészeti józan ész volt minden, s a tudományok nem ismertettek. Az alkotmány vázlat volt csak, de józan alapokra fektetett váz­lat. A magyar hadi tactica a nemzet sebes, éles, gyakorlott eszére mutat. A vallás párhuzamba nem vonathatik, Európa már akkor keresztény, a magyarok pogányok lévén ; de a babona csak úgy volt az európai népek, mint a magyarok közt elterjedve. A nép amott elnyomva, rabszolga vala ; ez oldalról a szabad magyarok ama néposztályához semmiben sem hasonlíthatók. A hadi kalandokat csak úgy kedvelték a németek, francziák és olaszok, mint a magyarok, azon különbséggel, hogy míg eme­zek külföldön űzték kalandjaikat, amazok saját hazájokban ha­sonló kegyetlenséggel dulakodtak. A harczi gyakorlatok s játé­kok emitt is, amott is divatoztak, nem különben a vendégszere­tet ; a lakomáknál pedig dalok, énekek, örömíaj, mértékletlen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom