Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Berzsenyi Széchenyit olvas)
A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 93 senyt meg is nyerte. Sándor a harmadik lett Trull nevű, hatesztendős angol telivérjén. A korabeli tudósítás szerint „Estrella könnyen győzött.”38 Széchenyi lovai amúgy rendszeresen versenyben voltak, ám az viszonylag ritka, hogy ő maga ülte meg a lovat. Berzsenyi az információt feltehetőleg egyszerűen a sajtóból vette, s úgy tűnik, ő komolyan gondolta azt, amit Széchenyi célul tűzött ki: hogy a lóversenynek komoly gazdasági hatásai lesznek. Mindenesetre e versében Széchenyi úgy jelenik meg, mint „Pannon férfidísze”, s ez a beállítás ismerős lehet Berzsenyi korábbi, még a francia háborúk inszurrekcióinak alkalmából írott verseiből.39 Ott a hősiesség (a harci erények) és a kultu rális erények egymást feltételezik: például herceg Esterházy Miklós, az inszurgens csapatok vezére azért emelkedik ki társai közül, azért méltó a vezérségre, mert a „nagy” és „szép” egyesül alakjában, s egyszerre lehet „bajnok” és arathatja le a „tudomány’ gyönyörű gyümölcsét”. Itt a férfias erény nem a harcban, hanem a versenyben teljesedik ki, de célja sem más, mint hogy „újra szülje a Magyar izmait”. A magyar rendi politika szimbolikus tere (Rákos mezeje)40 így kapcsolódik össze a görög kultúra verseny helyszínével, s a magyar hazafiak így lesznek azonos értékűek a görög istenekkel: miként a görög istenek megalkották a görög versenyeket (s mindenki tudja: erre aztán gazdag és erős kultúra épült), úgy most Rákos mezején hallatszik a lovagi torna zaja. Berzsenyi számára azért volt fontos annak hangsúlyozása, hogy a versenyek itt zajlottak, hogy a magyar hazafiakat, elsősorban Széchenyit mintegy megistenítse. Így számára nem annyira a lóverseny gazdasági előnyei tűntek fontosnak, hanem inkább annak kultúrája: azt látta benne, hogy általa támadhatnak fel az ősi harci erények, a magyarok régi vitézsége. Mindez egy olyan rendi elbeszéléshez illeszkedik, ahol a szabad vitéz nemesek védik a haza sérthetetlenségét – egy olyan rendi logikát idézett fel tehát, melyet korábban is számos formában variált, ám viszonylag távol állt Széchenyi önszemléletétől. Széchenyi megijedt, amikor elolvasta a verset – s annál jobban, mert időközben arról is értesült, hogy az Aurorá ban Berzsenyi közlésre fel is ajánlotta a szöveget. Széchenyi csak november 7-én ír (ezt azzal indokolja, 38 Pesti lóverseny. Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1830. 1. félév, 46. sz. (1830. június 9.) 362. 39 Erről lásd Vaderna Gábor: A hatalom akarása és a nyelv ereje. Berzsenyi Dániel háborús költészete. In: Bia hangja. Az erőszak irodalmi és nyelvelméleti reprezentációi. Szerk. Balogh Gergő és Pataki Viktor. Líceum, Eger. 2021. 115–130. 40 A toposzról lásd Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790–1867). (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3.) Pest Megye Monográfia Közalapítvány, Bp. 2002. 270–282. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 93Századok_Széchenyi_Könyv.indb 93 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
