Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Berzsenyi Széchenyit olvas)
VADERNA GÁBOR 94 hogy csak akkor éri utol cenki birtokán a levél), s igen határozottan utasítja Berzsenyit a vers végének elhagyására vagy átírására. Voltaképpen azt teszi, amit a patrónus megtehet – ám vegyük azt is számításba, hogy Berzsenyi a patrónus-kliens viszonyból ki is lépett korábban. (Így kérdéses, hogy volt-e egyáltalán joga a vers szövegét befolyásolni: a régi rendi szokások szerint igen, az újabb polgári sajtónyilvánosságban aligha.) Milyen kifogásai voltak Széchenyinek? Először Sándor Móricot védte meg: azt írja, hogy Sándor lova lassabb volt, s csak ezért vesztett, méltatlan kiemelni ezt a versben. Széchenyi keményen fogalmaz: Gróf Sándorral való összehasonlitás legártalmasabb; a’ rám ruházott név pedig T. I: a’ diadal fia legnevetségesebb következéseket fog szülni. Sándor előre tudta, nyerni nem fog; – mert lova nem olly sebes vala, mint az enyím, és csak nagy nehezen birtuk rá, hogy lovagoljon, és szinte meg is bánta, mert az otromba ’s tudatlan Pesti nép azt jó lovagnak tartja ect. ect. a’ ki nyér, azt pedig bolondnak, ki hátramarad, – noha nem ritkán a’ sebesebb lovon ül a’ tudatlan és győz, – az igen ügyes ’s eszes pedig hátramarad. – És igy, ha nem akarjuk, kisded ültetéseim hervadását kevés évek után tapasztalni, Istenért ne sértsük az ember természetébe belenőtt kis hiuságokat, mellyek a’ szebb-lelküekben sokszor csudát művelnek, – közönségesen pedig elkeserítik s. a. t.41 A második kifogása saját testére vonatkozik. Arról ír hosszasan, hogy a „diadal fia” megnevezés nevetségessé válik, amennyiben lelke ugyan erős, de annak „tokja annál hitványabb”. S itt hosszasan ecseteli testi gyengeségét: A’ mi pedig szegény elsovánodott sárga személlyemet illeti, – ifju abban a’ Lélek és erős, de tokja annál hitványabb. És egy olly országban, mellyben csak kevés évek előtt – és sok helyen még most is – a’ testnek és nem ritkán a’ hasnak köszönte némelly Vice-Ispány ’s a’ t. választatását ’s tekintetét, és szinte csak az izmos, erős ’s jól hizlaltra illett „A’ derék ember” nevezet, [!] éppen olly nevetségesé és gúny tárgyává lehet ollyan valaki, mint én ’a’ diadal fi’ titulussal, mint Leiptzigi ütközet után inkább kaczajra, mint szánakozásra gerjesztett egy sinlődő Franczia katona, kiben alig vala élet, ’s reszketve ’s bágyadtan azt felelé kérdezőinek, kik tudakolák, 41 Széchenyi István Berzsenyi Dánielnek, Pozsony, 1830. november 7. In: BDLev. 607. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 94Századok_Széchenyi_Könyv.indb 94 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
