Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)
VADERNA GÁBOR 90 Itt más értelemben idézi az allegóriát – s itt sem úgy, ahogy Berzsenyinél van. Azt mondja ugyanis, hogy e férgekkel az igaz erkölcs, az igaz tudás, az igaz férfiasság nevében szóló őszinte hazafi áll szemben. Ez azt jelenti, hogy a férgek nem szükségszerűen döntik le a tölgyet, mint Berzsenyinél, hanem csak jó szándék kérdése ennek elkerülése. Jellemző, hogy amikor Seilern Crescentiának lefordította a költeményt, akkor az utolsó szakaszt egyszerűen kihagyta. Sajnos a prózafordítása nem maradt fenn, de az indoklása igen: úgy vélte, csak a cenzúra miatt van ott az a versszak – tehát léte is kényszer és hiba.32 Miért gondolta így? Mert Berzsenyi ver se itt az addig lebegtetett lehetőség (a romlásnak indult magyar még megjavulhat) hirtelen fatalista fordulatot vesz: Felforgat a’ nagy századok’ ércz keze Mindent: ledűlt már a’ nemes Ílion, A’ büszke Carthágó’ hatalma, Róma ’s erős Babylon leomlott. A jövőorientált civilizatorikus gondolkodás és a republikánus történetszemlélet ismét kibékíthetetlen ellentétbe kerülnek. Széchenyi sajátos módon olvasta Berzsenyi költészetét. Talán inkább patetikus hangja ragadta meg, s ezért bizonyult a félreértése oly termékenynek. Mintha Berzsenyi történelemszemlélete mellett könnyedén ellépett volna: sem a republikánus történeti narratíva, sem a ciklikus történelemkép, sem a magyar történelem narratíváinak használata, sem a nagy emberekhez írott ódákban kirajzolódó államférfi eszménye – ezek egyike sem jelenik meg Széchenyinél. Ellenben mond valami olyat, amit Berzse-32 Ezt írja a vers általa készített prózafordítása mellé: „Gute Cr[esence] Hier sende ich Ihr Gebetbuch zurück. [...] Sodann folgt eine wörtliche Übersetzung und die derselben reihenfolge der Wörter als im hung[ariscen], des Gedichtes von Berzsenyi Seite 58. Durch solche Übersetzung verliert das Ganze sehr viel. Sie werden auf dieser Weise aber das hung[arische] besser kennen lernen, was die Hauptsache ist. Die zwei letzten Strophen übersetzte ich nicht – denn der Dichter schrieb sie wegen der Censur; sie wollen so viel sagen »Es gehet aber alles so in der Welt... eine Nation entstehet die andere fällt . . [«] u[nd] s[o] w[eiter] – Auf diese Art ist jeder berechtigt zu glauben, dass ihn das Geschick verdorben hat, indess der Fehler in ihn [!] liegt. Traurig ist, dass man nur mit so vielen Umwegen und Spitzfindigkeiten die Wahrheit sagen kann. – Ich glaube der Sinn des Gedichtes wird Sie ansprechen –, im hungarischen klingt es so männlich, so energisch schön...”. – Gróf Széchenyi István: Naplói. Harmadik kötet. (1826–1830). Szerk. Viszota Gyula. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1932. 298. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 90Századok_Széchenyi_Könyv.indb 90 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27