Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Berzsenyi Széchenyit olvas)
A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 91 nyi kevéssé s csak ritkán33 vett magára: a csinosodás politikai programját annak heurisztikus cilvilizatorikus víziójával. (Berzsenyi Széchenyit olvas) Most fordítsunk egyet a dolgon, s nézzük, Berzsenyi miként olvasta Széchenyi művét, s miként látta alakját. Jóval kevesebb forrásunk maradt fenn, de ami lesz, annál érdekesebb. A Gróf Mailáth Jánoshoz írott ódát34 Berzsenyi 1830. augusztus 15-én küldte el Széchenyinek. Ebben a levélben szót ejt a Hitel keltette nagy iz galmakról a vármegyei közéletben, illetve dicséri Széchenyit dunántúli tájszólása miatt. A levél elejére illesztette azt a formulát, mely szinte szokványos módja a leendő mecénás megszólításának: A nagy névnek nints szüksége a Poéta koszorujára; hanem a Poezisznak igenis gyakran van szüksége a nagy névre. Igy vala szükségem nékem is ezen Ódában Méltóságod nagy nevére, s ne méltóztasson üres hizelkedésnek tekínteni ha mondom, hogy szüksége vala arra szivemnek is. Kérem tehát Méltóságodat vegye szemügyre az Ódát s ne tagadja meg tőlem bölts észrevételeit. Én már sok szépet tanultam Méltóságod könyveibül, s vágyódom e részben is tapasztalt kegyeitül valamit kitsalhatni.35 E szinte mentegetőző formula valóban szokványos. Engedélyt kér a patrónustól a vers közlésére, illetve felszólítja, hogy észrevételeit küldje meg a számára. Hagyományosan ilyenkor a címzett elérti a dolgot: pénzt ajánl, s alkalmasint megjelöli, hogy mit szeretne még a versben látni.36 Berzsenyi gesztusában azonban van valami szokatlan. Nem is egy dolog. 33 Lásd Takáts József elemzését a Vitkovics-episztoláról: Takáts József: Irodalomtörténet urbanisztikával. Vitkovics és Berzsenyi episztolái a faluról és városról. Holmi 25. (2013) 1389–1395. 34 Az óda különböző változatainak szövegét a kritikai kiadásból idézem. Az elsőt a levél szövegéből, a másodikat Merényi Oszkár kiadásában: Berzsenyi Dániel Széchenyi Istvánnak, Nikla, 1830. augusztus 15. In: BDLev. 601–604.; BDÖM I. 147–150. 35 Berzsenyi Dániel Széchenyi Istvánnak, Nikla, 1830. augusztus 15. In: BDLev. 601. 36 A mecenatúra működéséről lásd Pesti Brigitta: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében. (Kulturális örökség) Kossuth – Eszterházy Károly Főiskola, Bp.–Eger. 2013. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 91Századok_Széchenyi_Könyv.indb 91 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
