Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)
A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 89 sének, ’s hogy dicső lételeket századokig fentartotta, bálványimádásik, ember-áldozatik ’s egyéb a’ természetnek illy szennyei és szörnyei közt a’ polgári erkölcs!30 Kissé olyan, mintha a citált versidézet inverzét olvasná ide: Róma példája nem a süllyedésről szól, hanem a felemelkedésről. Széchenyi azt olvassa ki Berzsenyiből, hogy Róma nagyságát erénye okozta (ez igaz persze, ha bukását az erény hiánya). Viszont itt tovább is megy, s e ponton a római erény meghatározására is kísérletet tesz (s itt fog látszani, hogy Róma bukásának történetéből mennyire más történetet olvas ki ő, mint Berzsenyi). Széchenyinél Róma erkölcse polgári erkölcs volt, azaz: az ur banitas erényközössége. Már e szóhasználat („polgári erkölcs”) is mutat valamit, de még fontosabb, hogy hallgat Róma katonai erényeinek kérdéséről. Szerinte Róma a barbárságból lépett ki, s a civilizáció lényege a természeti állapottól való elszakadás. Berzsenyinél az erény természeti adottság, Széchenyinél a természeti állapotot meghaladó civilizációs vívmány; Berzsenyinél Róma bukása egy republikánus történeti narratíva példája (a nagy birodalmak ciklikusan elbuknak), Széchenyinél a barbár ösztönvilágból kilépő ember polgári (itt: kulturált, civilizált) világának heurisztikus fejlődése-haladása. S végül, egy negyedik helyen Széchenyi utoljára idézi A’ Magyarokhozódát, ezúttal nem szó szerint, hanem szabadon: Mit árthat a’ régi ’s erős várnak, ha valaki vak mérgében sárt ’s követ hajít ellene? Nem mozdul meg rendületlen fala, ’s csak önerejét emészti az esztelen megtámadó. De árthatnak az apródok ’s még a’ férgek is nagyszámú sokaságban – ’s ezek inkább, mint minden egyébb „őrlik meg erős gyökerit a’ valahai kevély tölgynek”. Azon egyes személy, ki nem alattomosan cselekszik, sőt minden gondolati ’s szavairul igyekszik lerázni a’ homályt és kétest, ’s minden tetteirűl félre vonni a’ fátyolt ’s lepleget; ki nem hát mögött rágalmaz – hanem egyenesen szembe szól, az mi kárt tehet? Ha igaz, a’ mit mond: nem árt, hanem használ – ha alaptalan: elhordja a’ szél ’s kicsapongó elmefuttatásit elnyomja a’ közértelem ’s valódiság sulya. Én nem gyermekekhez szólok, kiknek lágy agyvelejekben, az előitélet és sophisma könnyen gyökeret verhet, de férfiakhoz; itéljenek! – Nem mondom, hogy csalhatatlan vagyok. –31 30 Széchenyi I.: Hitel i. m. 405–406. 31 Széchenyi I.: Hitel i. m. 491. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 89Századok_Széchenyi_Könyv.indb 89 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
