Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Velkey Ferenc: Az első naplónyomok Kossuthról Széchenyi diáriumában
VELKEY FERENC 42 közt a nemzeti casinóból és a m. tud. akadémiából való (alig igazolható) kirekesztésével iránta tanúsítottak?”35 Zichy immár egyértelműen tudta – bizonyára Kossuth közben megjelent visszaemlékezése nyomán –, hogy a történet „kirekesztéssel” záródott. Itt Kossuth 1836. szeptemberi akadémiai (levelező) tagajánlását – annak sikertelenségét és Széchenyi ellenérzését/ellenlépését – még erősebben párhuzamba állította a kaszinó-jelenettel, mert beidézte a naplósort.36 Nyilván Zichy Széchenyi 1836. szep tember 4-ei naplóbejegyzése, a Kossuthra vonatkozó negyedik megjegyzése („az ostoba Fáy Kos[s]uthot levelezőnek ajánlja”) miatt kapcsolta össze a két eseményt.37 Itt nem tekinthetem át részletesen a Széchenyi-naplóbejegyzésre tett utalások összességét, s csak azért mutattam be az első négy példát, hogy érzékeltessem: már a kezdetek milyen értelmezési kereteket, illetve bizonytalanságokat teremtettek meg. Hiszen a 20. század elejének irodalma ezen a Zichy–Grünwald–Zichy-nyomvonalon haladt tovább. Először a Wesselényi-irodalomba (1905) gyűrűzött át a bizonytalanság, majd a következő (1914–15) jelentősebb Széchenyi-életrajzba is. Kardos Samu monumentális Wesselényi-biográfiájában ennyi jutott a jelenetnek. Nem nehéz felismerni a korábbi tévedéseket összegzése mögött: „1836. évi május közepén báró Wesselényi Miklós felvétette tagnak a pesti nemzeti kaszinóba. A midőn Széchényi István erről értesül, megdöbben, s ezt jegyzi fel naplójába: »Wesselényi a kaszinóba hozza be Kossuthot, s ezzel ezt a társulatot, az én művemet, oly keserves művemet elpusztította.« S hogy irodalmilag is számot tett már ekkor, a mellett tanúbizonyságot tesz az, hogy 1836-ban Fáy András a m. tud. Akadémiába levelező tagnak ajánlotta.”38 Friedreich István, aki néhány év múlva az Akadémia pályázatára készítette el szintén kétkötetes Széchenyi-életrajzát, csaknem minden részelemét – tévedését és értelmező szempontját – fölhasználta a korábbiaknak: „1841-ben csak idegenkedéssel s haraggal nézhette, hogy egyszerre 35 Uo. 460. 36 Annyiban már a Zichy-féle naplókiadás is összekapcsolta a két történést, hogy közvetlenül egymás után utalt rájuk. – SZIN–Zichy 361. A fentebb idézett szövegrész után azonnal ez következett: „Ez alatt javában folytak az ifjak elfogatásai, s Széchenyinek még azt a rémületet is meg kellene érnie, hogy Fáy András Kossuthot az Akadémiába akarta, mint levelező-tagot bevinni!” – Az életrajzban még ennél is közvetlenebb a két ügy párhuzamba állítása, amint az idézetek mutatják. 37 Eredetileg: „Der alberne Fay proponirt Kos[s]uth zum Levelező.” – SZIN V. 22. Kossuth tagajánlásának történetéről legújabban, részletesen: Ács Tibor: Kossuth tagajánlásai az Akadémián. Magyar Tudomány 39. (1994) 9. sz. 1053–1060. 38 Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái I–II. Bp. 1905. I. 164–165. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 42Századok_Széchenyi_Könyv.indb 42 2022. 11. 24. 11:24:252022. 11. 24. 11:24:25
