Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Velkey Ferenc: Az első naplónyomok Kossuthról Széchenyi diáriumában
AZ ELSŐ NAPLÓNYOMOK KOSSUTHRÓL SZÉCHENYI DIÁRIUMÁBAN 43 egy vagyontalan szegény köznemes kerítette kezébe a haladás irányítását. Sőt hozzá éppen az a Kossuth Lajos, akinek erejét, tehetségét és ambícióját ő már 1835-ben [?!] felismerte, s akit éppen ezért már pályája kezdetén iparkodott visszaszorítani. Nem engedte be sem az Akadémiába, ahová Fáy ajánlotta, sem a Nemzeti kaszinóba, ahová Wesselényi akarta bevinni. Személyes okai nem voltak ez ellenszenvre, [...] de tehetségeit és modorát első feltűnése óta veszélyesnek tartotta a hazára. »Kossuth rendkívüli befolyást fog szerezni« – írta a kaszinói ajánlás alkalmával naplójába. »Nemsokára válság lesz belőle. Wesselényi Kossuthtal megsemmisítette [?!] a kaszinót.«” Friedreich István jellemző módon a Széchenyi–Kossuth- vita „előtörténeteként” tárgyalta a jelenetet, akkor, amikor már „megjelentette” a Pesti Hirlapot (1841). Szinte összeolvasztotta Grünwald és Zichy gondolatait, az 1835-ös tévedést, a „főnemes-köznemes” szempontot, az elfordítást, az akadémikusjelöltség párhuzamát. Példája azt is megmutatja, hogy a korábbi művek értelmező sémái és tévedései (nála hivatkozottan!) sokszor automatikusan épülhetnek be az elbeszélésekbe. Sőt, Friedreich könyve még szélesebb körben elterjesztette a Grünwald-féle hibás fordítást („Nemsokára válság lesz belőle. Wesselényi Kossuthtal megsemmisítette [?!] a kaszinót.”), illetve a jelenet ilyesfajta interpretációját. Mert ha az akadémiai pályadíjat nem is ítélték meg kéziratára a kurátorok (1913), de kiadását javasolták, s így mégiscsak az ő műve lett a 20. század első évtizedeinek egyetlen méretes (kétkötetes), s persze ítéleteiben-elemzéseiben arányos-értékes biográfiája.39 Az elfordítás szívósan tartotta magát, olykor később is kísértett. Bóka László az első áttekintő fordításkötetben (1943) még mindig ugyanezzel a fordulattal élt: „W. a casinot K.-al megsemmisítette.”40 Azonban azt a leg korábbi tévedések után már a századfordulón egyértelműen tudni lehetett, és közismertté vált, hogy Kossuth nem lett a pesti Nemzeti Kaszinó tagja. Ezért elszigetelt jelenségnek tekinthető a regényíró, Surányi Miklós megoldása, aki az alapvető források újbóli megjelenése ellenére 1933-ban egy titkos rendőri jelentés fikciójába helyezve a szituációt, még mindig így idézte föl a történetet: „Wesselényi Miklós báró ajánlatára Kossuth Lajos 39 Friedreich István: Gróf Széchenyi István élete. I–II. Bp. 1914–1915. II. 9. A pályadíjról és sorsáról: H. Boros V.: Széchenyi István hátrahagyott i. m. 36–37. 40 Gróf Széchenyi István naplói. Vál. Bóka László. (a továbbiakban: SZIN–Bóka) Bp. [1943.] 291. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 43Századok_Széchenyi_Könyv.indb 43 2022. 11. 24. 11:24:252022. 11. 24. 11:24:25
