Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
DEÁK ÁGNES 228 e konzervatívok közé sorolja-e, sőt egyik utolsó szövegében 1848 előttre vonatkozóan magát liberálisnak („Magyarország legliberálisabb pártjához tartoztunk”), a konzervatívok ellenfelének nevezi, ugyanakkor az azonosulás elemei is megbújnak szövegeiben.44 Amikor a Blick ben sorolja a bécsi kormányzat magyarországi bűneit, lényegében ugyanazokat az elemeket tárgyalja, amelyek a két konzervatív memorandumban is helyet kaptak: Magyarország területének feldarabolása (lényeges különbség azonban, hogy Széchenyi, amint erről már szó esett, Erdély leválasztását is sérelemnek tekintette, míg a konzervatívok ekkoriban az áprilisi törvényekhez hasonlóan nem ismerték el legitimnek az 1848. tavaszi erdélyi országgyűlés határozatait), német hivatali és oktatási nyelv erőltetése, országon kívüli hivatalnokok nagy tömegű alkalmazása („Bach huszárai”, „tintahadsereg”), centralizáció, visszaélés a nemzeti egyenjogúság-egyenjogúsítás jelszavával. Falk Miksa egyenesen azt állítja, hogy 1857 elején, amikor híre kelt az uralkodói pár tervezett magyarországi látogatásának, „Döblingben támadt s vitattatott meg először azon terv, hogy közvetlen a fejedelemhez kell fordulni, egy közvetlen neki átnyújtott írásban híven kell lefesteni Magyarország helyzetét, s tőle a segélyeszközöket – az alkotmányos állapotok mellett – kérni.”45 Más for rás azonban nem erősíti meg ezt az információt, s mivel Falk csak 1859 őszétől állt személyes kapcsolatban Széchenyivel, ez az értesülése nem feltétlenül helyálló. (Tudjuk, 1859 őszén Széchenyi valóban tervezte, hogy a november 6-án Esztergomban Scitovszky János hercegprímás felszentelésének 50. évfordulója alkalmával tartott ünnepségen kollektív memorandum aláírását kezdeményezzék a meghívottak, amelynek szövegét is előkészíteni tervezte, minderre végül nem került sor.) Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a lojális hangnemű és tartalmú memorandumokkal szemben Széchenyi a bűnlistába beemel további elemeket is, melyek igencsak távol álltak a konzervatívok nyilvánosság előtt tett nyilatkozataitól. Mindenekelőtt visszatérő motívum munkáiban a véres megtorlás kíméletlen elutasítása: a vértenger, „az akasztófákkal diszitett rémuralom”, a „gyűlölet és vérszomj” képei és metaforái újra és újra megjelennek. Nem feledkezett el a földönfutóvá vált, „bújdosásra Magyarországra, miután a tábornagy loyalis becsületes ember volt...” – Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. II. 152.; lásd még Gróf Széchenyi István döblingi i. m. II. 219–220. 44 Széchenyi I.: Az ausztriai sajtó [Die Presse in Österreich] 1859. In: „Diszharmónia és vakság” i. m. 25. 45 Falk M.: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála, i. m. 41.; Falk Miksa: Széchenyi István gróf és kora. Forditották Á. I. és V. A. Pest 1868. 315. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 228Századok_Széchenyi_Könyv.indb 228 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
