Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 229 kényszerítettek”, a bebörtönzöttek szenvedéseiről sem.46 A konzervatívok ezt a kényes témát kerülték, s nyíltan nem vonták kétségbe az uralkodó jogát lázadó alattvalóinak megbüntetésére. Hiányzott a konzervatív memorandumokból a külpolitikai kérdések s még inkább a birodalom külpolitikai irányvonalának kritikája, hiszen a külpolitika uralkodói felségjog jellegének elismeréséből indultak ki. Továbbá nem tették szóvá a Széchenyi által szintén igen hangsúlyosan és visszatérően maró gúnnyal kritizált „államrendőrködés”-t, a lakosok után szimatoló csendőrség, a felügyelők, kémek, rendőrszolgák, denunciánsok, „bajuszos védangyalok”, „népdajkák” gyűlölt voltát.47 A leglényegesebb különbségként konstatálhatjuk az uralkodó iránti feltétlen lojalitás hangját a konzervatívok megnyilatkozásaiban, miközben Széchenyi a Blick ben is különbséget tesz a hódító vagy a törvények szerinti uralkodó között, s a jóval racionálisabban érvelő „Disz harmónia és vakság”-ban, az 1860 tavaszán írt, töredékben maradt utolsó munkájában is felteszi a kérdést: „...ezért kellene a magyaroknak, akik csak a jog szerinti királynak tartoznak hűséggel – egy hódítóhoz hűnek lenniök és egy bitorlónak engedelmeskedni?”48 Hogy az Önismeret vagy egy-egy magánlevél felségsértő megjegyzéseiről ne is beszéljünk.49 Kosáry Domokos éles szemmel arra is figyelmeztet bennünket, hogy Dessewffy Emil 1859 nyarán–őszén láthatólag nem ismertette Széchenyivel papírra vetett programját, Rechberggel folytatott tárgyalásairól nem tudósította, mint Kosáry írja, „maga tanúskodva ezzel arról, hogy bizonyos taktikai együttműködésen túl most sem vállal azonosságot vele”.50 Szé -46 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. I. 40., 70., 92., 122., II. 85., II. 101., II. 152. Vö. Gróf Széchenyi István döblingi i. m. II. 36.: „minden csepp vér mely példaadásra nem szükséges és lesujtott ellenszegülés után öntetik, azon bosszúálló gyilkosok fejére száll, ki ily iszonyatnak szerzője.” 47 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. I. 111–112., II. 80., II. 101., II. 108., II. 118., II. 139. 48 Széchenyi I.: „Diszharmónia és vakság” i. m. 53. – Egy másik helyen: „...milyen alapon követelik negyvenmillió embertől, hogy hűséges és odaadó alattvalója legyen mostani uralkodójának, csak nem azért, mert Ferenc Józsefet négy ember császárrá kiáltotta ki [...] és [helyesnek tartotta] à peu près éppoly önkényesen uralkodni, mint Szulejmán szultán vagy Nagy Péter...” – Uo. 61. 49 Lásd például: „apostoli bitor”, ,„császári vámpír”, „ember-vérszagtól büdös egyén”, „rothadt szivű császár”. – Gróf Széchenyi István döblingi i. m. II. 40., 35–36., 109., 360., 624.; Széchenyi levele Rónay Jácinthoz, 1859. július 18.: Kossuthról: „Sok »ékesszólásai« abban pontosulnak össze, hogy Magyarország tekintetében mindenekelőtt a Dinasztiát kellene seggbe rúgni. Erre nekem is nagy kedvem lett volna mindig. De kérem: »aztán?«”. In: „Ezt köztünk! Isten áldja!” Széchenyi István válogatott levelei. Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András. Bp. 2014. 495. 50 Kosáry, D.: Széchenyi Döblingben i. m. 222. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 229Századok_Széchenyi_Könyv.indb 229 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
