Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 227 törekvéseinek szolgálatába állni. Az 1848 előtti kormányzati módszereket elutasító új birodalmi irányító gárda azonban általában véve is az arisztokrácia politikai túlsúlyának visszaszorítására törekedett, Magyarországon pedig külön politikai okok is motiválták, hogy e csoportot félreállítsák. A konzervatívok ideálja az 1848. áprilisi törvények előtti alkotmányos intézményrendszer modernizált változata volt, éles ellentétben a birodalmi centralizációval és abszolutizmussal. Bár akadtak, akik a neoabszolút kormányzat magyarországi középvezetői posztjait elfogadták, e csoport legtekintélyesebbjei lojális, de eltökélt ellenzékként az évtized első éveiben német nyelvű röpiratokban fejtegették ellenérveiket, majd a társasági életbe visszavonulva figyelték a kormányzat lépéseit, hogy 1859 elejétől kezdve, érzékelve a válságjelenségeket, újra aktivizálódjanak. A kormányzat viszont, főként az 1850-ben, illetve 1857-ben megfogalmazott és Ferenc Józsefnek átadott, illetve 1857-ben sikertelenül átadni szándékozott memorandumuk nyomán legveszélyesebb magyarországi ellenfeleiként tekintett rájuk. Széchenyi intenzív, több évtizedre visszanyúló személyes kapcsolatokat ápolt e csoport folyamatosan Bécsben tartózkodó tagjaival: Jósika Samu báróval, Szécsen Antal gróffal, Lonovics Józseffel, Szőgyény Lászlóval és Zichy Ferenc gróffal, s láthatólag a Bécsbe látogató konzervatívok is felkeresték őt (Apponyi György, Dessewffy Emil, Szent-Ivány Vince, Danielik János, Zsedényi Ede). Munkatársait, segítőit is a konzervatív táborból verbuválta – igaz ez még a később a Deák-tábor Kemény Zsigmond gróf mellett legtehetségesebb publicistájának tartott Falk Miksára is, aki az 1850-es években a kormánylapok bécsi tudósítója volt, s az évtized végén még épphogy csak elkezdte a távolodást ettől a tábortól. Utolsó politikai cikke a Budapesti Hirlapban 1859 karácsonyán jelent meg, s 1860 tavaszán a Pest-Ofner Zeitungban még tárcáit olvashatták. Munkáiban Széchenyi a konzervatívokról mint a magyar nemzet „legtiszteletre méltóbb és legmegbízhatóbb” részéről, „Magyarország legnemesebb fiai”-ról szólt, felháborodottan visszautasította, hogy „felforgató párt”-nak bélyegezze őket a kormányzat.42 Alfred zu Windisch-Grätz her cegről, akibe a konzervatívok leginkább vetették reményeiket 1859–1860 folyamán, szintén elismerően szólt.43 Nem nyilatkozik arról, hogy magát 42 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. I. 117–119.; Gróf Széchenyi István döblingi i. m. II. 40., 96., 342. 43 Széchenyi szerint rá „bizonyára minden magyar tisztelettel és kegyelettel emlékezik, mert bár győző volt, mindenesetre csak áldást és boldogságot árasztott volna Századok_Széchenyi_Könyv.indb 227Századok_Széchenyi_Könyv.indb 227 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
