Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.

DEÁK ÁGNES 226 Igaza van tehát Kosáry Domokosnak, hogy nem tagadta meg 1848 forradalmát, csak félretette? Talán inkább kizárta a politikai látóköréből, aminek következményeként az 1848 áprilisa előtti viszonyokat tekinthet­te csak kiindulópontnak. II. A konzervatív csoporthoz fűződő viszonyt ismét csak Kosáry tárgyalta leg­részletesebben. Véleménye szerint a magyar konzervatív arisztokraták elsősorban a társasági érintkezés magától értetődő közegét jelentették Széchenyi számára, nem politikai szövetségeseket. Széchenyi mintegy uti­lizálta őket és kapcsolataikat, taktikai okokból dicsérte őket munkáiban. Véleménye szerint „Széchenyi egyebek között az 1847-hez való ragaszko­dásban és 1848 megítélésében sem osztotta az ókonzervatívok véleményét. Mivel azonban nem akarta őket elidegeníteni és az ellenzék egységét ve­szélybe hozni, olyan kerülő, átfogó, közös formulát próbált keresni, amely az adott pillanatban mindenkinek megfelelhetett.”40 Ezzel szemben a bé ­csi kormányzat vezetői, például Johann Kempen von Fichtenstamm báró „rendőrminiszter” Széchenyit „a konzervatív üzelmek titkos vezetőjének és tanácsadójának” tekintette, 1859 novemberétől utóda, Adolph Thierry báró is meg volt győződve, hogy „a magyar arisztokraták agitácziójának közismert központja” ő.41 Tudjuk, Széchenyi viszonya a „fontolva haladókhoz” 1848 előtt is fe­szültségekkel volt terhes, s nem tekintette magát a formálódó Konzervatív Párt tagjának, hanem az élesedő kétpólusú politikai térben egyfajta köz­bülső, harmadik politikai tényező szeretett volna lenni, világosan látva azonban e pozíció korlátait és veszélyeit. A konzervatívok legtöbb vezetője nem vállalt közösséget a forradalmi kormányzattal, sőt memorandumai­val igyekezett a bécsi vezetés 1848 őszétől kezdve nyíltan ellenforradalmi Meglátogatja Tisza Kálmán és Egressy Gábor. „Deák: »minden jó[l] van«!” „Diszharmónia és vakság” i. m. 191. – Személyesen egy alkalommal, 1857 nyarán találkoztak. 40 Kosáry D.: Széchenyi Döblingben i. m. 222.; Friedreich István is azt hangsúlyozta, hogy Széchenyi nem értett azért egyet az ókonzervatívokkal, az új alkotmányos életet nem ’47-es alapon akarta megindítani, hanem „új formákat keresett”. – Friedreich I.: Gróf Széchenyi István élete i. m. II. 267. 41 Károlyi Á.: Történeti bevezetés i. m. 23., 53. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 226Századok_Széchenyi_Könyv.indb 226 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33

Next

/
Oldalképek
Tartalom