Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 215 pontot jelentett az 1857 májusától Magyarországon zajló uralkodói körút, amely majd végérvényesen a politikai szituációt állítja Széchenyi érdeklődésének előterébe. Az uralkodói pár látogatásához előzetesen bizonyos politikai remények kapcsolódtak. Már 1856 nyarán megindult a hadbírósági eljárások során elkobzott birtokok visszaadása az érintett családoknak; Erzsébet császárné szülése alkalmával kegyelmi aktust készítettek elő. 1856 novemberében Alexander Bach belügyminiszter indítványára a belső úti forgalomban eltörölték az útlevél-kötelezettséget. Úgy tűnhetett, mintha enyhülne a politikai klíma. De a remények hamar szertefoszlottak. A miniszterek 1857 márciusában tárgyaltak a magyarországi politikáról, s ez alkalommal Ferenc József azonnal leszögezte, hogy az alapelvek változatlanok maradnak, legfeljebb „könnyítésekről és kedvezményekről” lehet szó, adócsökkentésről, a külföldről hazatérni vágyók kérvényeinek eseti kedvezőbb elbírálásáról. Valóban, az uralkodói párral együtt utazó kis Zsófia főhercegnő tragikus halála után megszakított út tapasztalatai nyomán Ferenc József csak ennyi feladatot látott: enyhíteni a járási szolgabíróságok túlterheltségén és a börtönök túlzsúfoltságán; csökkenteni, ha lehet, a pótadók mértékét; egyszerűsíteni a csendőrségi beszállásolást; s takarékoskodni a kiadásokkal.2 Az évtizedben a politizálás korábbi legitim színterei (országgyűlés, megyegyűlések) megszűntek, politikai sajtó létezett ugyan, de az 1852-ben elfogadott sajtórendszabály szigorú, közvetlen hatósági ellenőrzés alá vonta a sajtóban megjelentetni szánt gondolatokat, illetve szigorú megtorló bírósági eszközöket helyezett kilátásba. Az állami rendőri szervezet Magyarországra való kiterjesztésével, a csendőrség megszervezésével, a titkos postai levélbontogató páholyok hálózatának újraszövésével a kormány megteremtette az alattvalók, azok egyesületei, illetve a kulturális intézmények (színházak, kaszinók stb.) szemmel tartásának intézményi bázisát. A kormányzati üzenetektől eltérő politikai tartalmak a titokban másolt és terjesztett kéziratos irodalom terrénumára, föld alatti titkos mozgalmaknak a rendőrség által hamar felgöngyölített hálózatába szorultak vissza, illetve a társasági élet intim szférájában kényszerültek búvóhelyet keresni. 2 A miniszteri konferencia üléseinek jegyzőkönyve, 1857. márc. 20., ápr. 17., jún. 27. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. III. Abteilung: Das Ministerium Buol-Schauenstein. Bd. 6. 3. März 1857 – 29. April 1858. Bearbeitet und eingeleitet von Stefan Malfèr. Wien 2014. 11., 61., 152. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 215Századok_Széchenyi_Könyv.indb 215 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
