Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság
MELKOVICS TAMÁS 168 jelenet játszódott le, Széchenyi és a Sina György nevéhez köthető jobb parti vasút hívei ugyanis cselhez folyamodtak. Az április 22-i, nagy figyelemmel kísért szólásszabadsági főrendi vita napján az alsótábla kerületi ülésén a rendek nem tulajdonítottak különösebb figyelmet annak, hogy a Duna–Tisza-csatornával kapcsolatos törvényjavaslathoz csatolt feliratba bekerült az a feltétel, hogy Sina György a csatornaépítés mellett köteles legyen a jobb parti vasút megépítésére is. Másnap az országos ülés is elfogadta a kerületi határozatot, s a felirat szövege 24-én a felsőtáblán is „átcsúszott” a tervbe beavatott József nádor asszisztenciájának is köszönhetően: a javaslatot csak az ülés zárásaként, immár lankadó figyelem közepette vetette fel, s amikor Tihanyi Ferenc temesi főispán megkérdezte, hogy mit keres a vasút ügye a csatorna mellett, a nádor jelezte, hogy a határozat már megszületett. A másnapi ülésen aztán éles vita kerekedett, Batthyány Lajos pedig csak egy rövid megjegyzést fűzött a jelenethez: „Aki másnak vermet ás, maga esik belé.” Széchenyiék cselszövése csupán ideiglenes sikernek bizonyult, egy titkosrendőri jelentés szerint ráadásul a gróf népszerűsége tovább csökkent, s a nádorral együtt számos szemrehányás érte.25 Érdemes Széchenyi naplójegyzeteit ide idézni, 24-én az alábbi soro kat jegyezte fel: „Kora reggel Vécsey jön hozzám: Meg akarják dönteni a reprezentációt a mi táblánknál. A Főherceghez kell mennem. – Úgyszólván az ülésünk végén veszik elő. Átcsúszik. Andrássy Károly morog valamit. Tihanyi a határozatot fel akarja borítani. – Maradjon. Nagy mulatság. Ahogy lassanként észreveszik, hogy csapdába kerültek.”26 2.) Visszatérve a főrendi ellenzék vezetői pozíciójának kérdéséhez, a tartalmi eltérések és a személyes ellentétek mellett a technikai jellegű nézetkülönbségek is Batthyány felé billentették a mérleg nyelvét. Batthyány és Széchenyi ugyanis egész egyszerűen máshogy képzelte el a főrendi ellenzéket. Széchenyit 1825 előtti útkeresése során foglalkoztatta a pártvezéri szerepkör is: „Egy pártnak akar a vezére lenni, és magát teljesen a jog és alkotmány ügyének szentelni.”27 Nem akarta ugyanakkor a főrendi ellenzéket olyan „párttá” formálni, mint azt Batthyány eltervezte és lényegében meg is valósította. Amikor Széchenyi Pozsonyba érkezett, s a mágnáskaszinó ügyében rögtön másnap Odescalchi Ágoston herceghez volt hivatalos, naplójában rögzítette „feltételeit”: „[...] az akaratom mindig szabad marad, semminek sem kötelezem el magam. [...] ha nem vagyok itt 25 Az eset részleteit lásd uo. 258–260. 26 SZIN 1840. április 24. 27 Uo. 1821. március 27. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 168Századok_Széchenyi_Könyv.indb 168 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
