Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság
SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 169 küldhetnek ugyan utánam stafétát, mit ki is fizetek, de ezért még nem kötelességem jönni is. [...] gyűléseinken nyíltan szólok, ha másképpen vélekedem, és a magam útját akarom járni, hogy a többséget ne meglepetésszerűen szerezzem meg.”28 Függetlenség, individualizmus, önállóság, szemben a közös programmal, a pártfegyelemmel és a többség iránt tanúsított lojalitással, a bizonyos fokú alárendeltséggel. A közös irányban, de jelentősen eltérő módszerekben gondolkodó két gróf időről időre fellángoló vitái és nézetkülönbségei végigkísérték az országgyűlés teljes időtartamát, de ez a konfrontáció valójában már nem a csoport vezetéséért zajlott, hiszen a szerveződő mágnásoppozíció jellege és iránya pár nap alatt eldőlt. Már a mágnáskaszinó is komoly politikai színezetet kapott, a kiskaszinóba pedig csak és kizárólag ellenzéki mágnások gyűlhettek össze. S bár november 16–17-én éles vita folyt arról, hogy a többségi döntés kötelez-e mindenkit, akár a jelen nem lévő tagokat is, november 18-án kimondták a főrendi ellenzék hivatalos megalakulását, s végül abban állapodtak meg, hogy a felsőtábla ülésein csak az szólalhat fel az előzetesen egyeztetett állásponttól eltérő módon, aki különvéleményét korábban ismertette és megindokolta. Batthyány tehát a szoros összefogást és összedolgozást, végeredményben egy egységes, nemzeti, reformszellemű főrendi ellenzék megteremtését tűzte ki célul annak érdekében, hogy a mágnásellenzék a jövőben mind az országgyűlésen, mind azon kívül átvehesse az irányító szerepet. December folyamán programot is készített mágnástársai számára: minden kétséget kizáróan kinyilvánította, hogy a politikai végcél nem másra, mint a polgári átalakulás megteremtésére – „minden rend, minden vallás, minden vélemény felszabadítására” irányul.29 Széchenyi feljegyzé sei szerint ugyan a határozottság láttán sokan megszeppentek (Batthyány viselkedése „[...] az én karjaimba űzi az embereket”),30 de hosszabb távon a programadás is erősítette a közösséget. Széchenyinek csupán kisebb sikerélmények jutottak, mint például, amikor Eötvös József a vallási tárgyban különvéleménnyel bírt mind a rendi, mind az azt támogató főrendi ellenzéki állásponthoz képest, s ennek nyilvános ülésen hangot is adott. „Boldog vagyok – mert így szabad és független lesz.” – jegyezte fel Széchenyi naplójába.31 28 Uo. 1839. június 10. 29 Molnár A.: Viam meam i. m. 373. 30 SZIN 1839. december 15. 31 Uo. 1840. március 6. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 169Századok_Széchenyi_Könyv.indb 169 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
