Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság
SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 167 lásában fennmaradt rendőri jelentés szerint már a mágnáskaszinó szervezésének kezdetén is felmerült a kérdés a többi főnemes részéről: egyáltalán bevegyék-e a grófot a kaszinó alapítói közé. A besúgók szerint a többség elutasító volt Széchenyi „hamissága” miatt, de a gróf végül „betolakodott” közéjük, s beszélt, mint „hiúz a ludaknak”, de minden eredmény nélkül. A jelentés szerint a Széchenyi-ellenes fő szószóló Andrássy Károly volt. Álláspontja szerint a gróf ugyan kijelentette, hogy nagyívű beszédeket kíván tartani az aktuális sérelmek mellett, de ez a vállalás csupán szemfényvesztés, hiszen csak fogyatkozó népszerűségét igyekszik visszaszerezni, és vállalkozásainak támogatókat toborozni: „Miköztünk nem fog sok prozelitát [értsd: áttérőt] nevelni, arra gondom lesz. Olyan hígeszű embert, mint Károlyi György, könnyen behálózhat, de mi majd helytállunk magunkért.”23 A Széchenyivel kapcsolatos kritikát minden bizonnyal a korábbi diéta tapasztalatai szülték, ezen az országgyűlésen azonban a gróf visszatért korábbi aktivitásához: a majdnem egyéves ülésszak háromnegyedét Pozsonyban töltötte, távollétei ráadásul a diéta első szakaszára estek, amikor az alsótábla „obstruálása” miatt csak néhány főrendi ülést tartottak. Ősztől kezdve, amikor a teendők megszaporodtak, s a mágnásellenzék önszerveződési folyamata is felgyorsult, csupán néhány napot volt távol Pozsonytól. Mindemellett a főrendi üléseken fontos szónoklatokat tartott, szinte kivétel nélkül ellenzéki szellemben: az országgyűlésen összesen harminc olyan fontosabb vita volt, amely kapcsán a mágnásellenzék komoly „csatára” késztette a főrendi többséget, ezek közül Széchenyi huszonegy alkalommal szólalt fel, s egyetlen érdemi esetet sem találunk, amikor eltérő véleménynek adott volna hangot. Kétségkívül ez volt a gróf legellenzékibb országgyűlése.24 Bár a színfalak mögött számos vita feszítette a kiskaszinót, a nyilvános porondon Batthyányékkal csupán akkor került szembe, amikor saját vállalkozásairól volt szó. A legjellemzőbb vonatkozó eset 1840 tavaszán történt, amikor a Széchenyinek oly fontos Bécs–Pozsony közötti vasútvonalról, a jobb vagy bal parti vonalvezetésről kellett dönteni. Széchenyi már a kiskaszinóban összeveszett Andrássy Károllyal (korábban a Lánchíd kapcsán is összekülönböztek), aki a bal parti javaslat egyik elkötelezett támogatója volt, de a többség is ezt a véleményt pártolta. S miután az alsótáblán is a bal parti vonalvezetés mellett döntöttek, április 25-én érdekes 23 Takáts Sándor: Hangok a múltból. Bp. é. n. [1930.] 192–193. 24 Szereplését részletekbe menően lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. 130–288. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 167Századok_Széchenyi_Könyv.indb 167 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
