Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság
MELKOVICS TAMÁS 166 1.) Tartalmi szempontból a tömörülés tagjainak nagyobbik része, a legaktívabb huszonnégy fős belső mag szinte kivétel nélkül (Andrássy Károly, Batthyány Kázmér, Erdődy Sándor, Eszterházy Kázmér, Pálffy József, Teleki László, Szapáry Antal és Miklós, Viczay Héder és Károly, Zay Károly, Zichy Ödön grófok stb.) Batthyány felfogásához, a markáns ellenzéki, kormánykritikus politikát felvállaló nézethez állt közelebb. Ezt a tényt a diéta megnyitásának körülményei is elősegítették: a korábbi országgyűlésen a bécsi kormányzat elszánta magát a reformellenzék visszaszorítására, s Metternich iránymutatása mentén – a rendi kompromisz szum alapjainak fenntartása mellett – visszatért a kemény kéz politikájához. Deák Ferenctől kölcsönzött kifejezéssel élve, beköszöntött a „kormányzati terrorizmus” időszaka, amelyet súlyos törvénysértések és politikai perek nyomatékosítottak. A sérelmi hangulat pedig nem csupán Deákéknak segített az alsótáblán többséget szerezni, illetve a hagyományos sérelmi ellenzéki politikát becsatornázni és összekapcsolni a reformellenzék törekvéseivel, hanem Batthyányéknak is a felsőtábla mágnásai esetében. A sérelmi politika összekovácsoló erővel bírt. Batthyány Lajos személyében pedig egy kitűnő szervezőkészséggel megáldott, vezetői alkattal és képességekkel, továbbá rendkívüli ambícióval és elhivatottsággal rendelkező tekintélyes irányadót nyert a reformellenzék, aki első diétai fellépése alkalmával rögtön képes volt a heterogén, más-más okból ellenzékivé vált mágnásokat összefogni és programot adni nekik. Batthyány bizonyos értelemben a Wesselényi–Széchenyi-„konfliktust” oldotta fel. A politika tartalmi részét tekintve Batthyány Wesselényihez állt közel, technikai értelemben azonban 1839-ben még Széchenyihez hasonlóan gondolkodott, energiáit ugyanis a felsőtábla átformálására, és ezen keresztül a főnemesség vezette elitista reformmozgalom elősegítésére kívánta összpontosítani: „Tekintetbe vévén, hogy hazánkban minden lehető jót csak úgy lehet előmozdítani, ha a politikai hatalom is ott összpontosíttatik, hol a vagyon és értelmiség legnagyobb súlya létezik összpontosítva; ezen középpontnak pedig a mágnási rendet tekintvén: e rendnek mind parlamentáris, mind extraparlamentáris túlsúlyát tűztük ki célunknak.”22 Mindemellett Széchenyi személyes kapcsolatai sem feltétlen kedveztek vezetői szerepének, az 1825–27-ben kivívott tekintélye az 1830-as évek végére mágnáskörökben is megkopott. Egy Takáts Sándor tolmácso-22 Batthyány programnyilatkozatát legújabban lásd Molnár András: Viam meam persequor. Batthyány Lajos útja a miniszterelnökségig. Politikai életrajz (1807–1848). Beszédek, levelek, írások (1824–1848). Bp. 2007. 372–374. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 166Századok_Széchenyi_Könyv.indb 166 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
