Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság
MELKOVICS TAMÁS 164 ségesként mérséklő, sőt gátló szerepet vállaljanak az alsótáblával szemben: ennek hatására a felsőtábla számos fontos kérdésben lassította, vagy lehetetlenítette el teljes mértékben, hogy az alsótábla véleménye eljusson az uralkodóhoz. Az országgyűlési viták során a vallási kérdések tárgyalásakor hétszer, az előleges (értsd: kiemelt) sérelmek megfogalmazása kapcsán tizenegyszer, a Ferdinánd király címzéséről kirobbanó vita során pedig hétszer küldték vissza az alsótábla üzenetét, míg Wesselényi perbe fogása után (1835 júniusa) az országgyűlés bezárásáig (1836 májusa) tizenhét ízben hárították el a rendek tiltakozását. Széchenyi csupán a diéta kevesebb mint harmadán vett részt: ez az aktivitás alkalmatlan volt arra, hogy 1825–27-es mintára összefogja a patrióta mágnásokat. A helyzet lesújtó volt: Wesselényi ügyében például csupán Széchenyi és Jeszenák János báró szólalt fel egyértelműen a rendi üzenet támogatása mellett, ketten pedig kompromisszumos megoldást javasoltak. Hamarosan aztán az alig hallható és teljesen esetleges ellenzéki hangok is elnémultak, s a többi vonatkozó főrendi ülés rövidesen a teljes érdektelenségbe fulladt.17 Az op pozíciónak csupán az egyházügyi kérdésben sikerült kisebb eredményt elérnie, amikor is a protestáns főurak megjelenésének és a nádor megengedő véleményének köszönhetően, a főpapi tiltakozás ellenére is legalább tárgyalás alá vették az alsótábla egyházügyi javaslatait. E precedenst követően a követi táblán meg is jelentek azok az egyre erősebb vélemények, amelyek az országgyűlés bénultságának feloldását, a felsőtáblára nehezedő kormánypárti túlerőt a személyi jogon megjelenő ellenzéki mágnásoktól remélték s várták.18 Az 1839–40-es diéta – kölcsönös egymásra utaltság Az 1839 júniusában megnyíló országgyűlésen a felsőtábla politikai arculata markánsan átalakult, immár szervezett keretek között bontott zászlót a főrendi ellenzék, és az újkonzervatív csoportosulás is komoly pozíciókat vívott ki magának. Az oppozíció sikeres önszerveződését három fontos változás tette lehetővé. 1.) Egyrészt jelentős létszámnövekedés történt: számos ellenzéki mágnás immár huzamosabb ideig, ráadásul aktív jelenléttel 17 Részleteket lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. 164–165. 18 Részleteket lásd uo. 190–191. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 164Századok_Széchenyi_Könyv.indb 164 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
