Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 155 zó – a célok és eszközök fordított viszonyával jellemezhetjük a két fél politikai magatartását. Ami Széchenyi célja volt (reform, azaz „konvulzió” nélküli kibontakozás a jobbágyrendszer és rendiség béklyóiból), az a konzervatívoknak eszköz meglévő társadalmi és politikai pozíciók átmentéséhez: ők azért reformáltak, hogy a viszonyok lényeges elemei ne, vagy minél kevésbé változzanak. S ami Széchenyinél – ahogy ő mondta: „modor”, azaz – a célhoz vezető, a siker érdekében vállalt eljárás (mérsékelt, lassú, békés, ezért óvatos haladás, a felelős cselekvésre képes birtokos osztály érdekeinek méltánylása, politikai súlyának biztosítása, együttműködés a birodalmi kormányzattal), az képezte a célt a konzervatívok számára. Széchenyinek csak a módszere volt óvatos, és ennyiben, de csak ennyiben konzervatív, de nem az általa igenelt világkép. Dessewffyék törekvése a minél későbbi jobbágyfelszabadítás, olyan magánerős kárpótlással, amelyen a földesúr akár a jobbágyszolgáltatások értékén felül nyerhet is. Céljuk nem az volt, hogy a felelős és felkészült elemek számára tartsák fenn a politikai cselekvés lehetőségét a forradalom elkerülése érdekében, mint Széchenyinek, hanem egyszerűen a főnemesi politikai, hatalmi és társadalmi monopólium fenntartása. A konzervatívoknak szándéka volt a társadalom törekvéseit valamelyest képviselő intézmények (országgyűlés, megyék) politikai szerepének jelentős csökkentése, és helyette a minden társadalmi ellenőrzés alól mentes királyi hatalom, a felsőbbség politikai játékterének növelése. Széchenyi viszont az országgyűléshez kívánt mind több hatáskört átcsoportosítani. A Habsburg Monarchiával való kapcsolatot illetően a konzervatívok az országnak nemcsak együttműködését, de egyenesen – a többi birodalomrészéhez hasonló szűkre korlátozott tartományi önkormányzat fenntartásával – minél szorosabb betagolását akarták a birodalomba. E keretben aztán majd a „magyar érdeket” nem intézményes formában, hanem személyes arisztokratikus kapcsolataik és pozícióik révén ők képviselhetik – ahogyan eddig is voltak Őfelsége környezetének arisztokrata és bürokrata magyar tanácsosai, munkatársai.131 Ezzel szemben Széchenyi az óvatos reformok révén megerősödő magyar társadalomnak a felkészült elit kezdeményezésével végrehajtott autonóm társadalmi, civilizatorikus és politikai fejlődésében reménykedett, amihez a birodalommal fennálló kapcsolat szükséges védőernyő, keret, de beolvasztás nélkül, az ország gyű léshez 131 A konzervatívok törekvéseire lásd Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Bp. 1989. A célok és eszközök fordított viszonyára: Varga J.: Helyét kereső i. m. 192–193. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 155Századok_Széchenyi_Könyv.indb 155 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
