Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - A magányos Széchenyi szellemi otthona
DOBSZAY TAMÁS 156 telepítendő jogkörök pedig az ország szélesedő önállóságát biztosítanák. A konzervatívok a Habsburg-hatalom hazai képviselőiként viselkedtek, az arisztokráciától egyszerűen saját maguk és a birodalmi központ politikájának támogatását, képviseletét várták el – cserébe, amiért pozícióik védelmét a kormány biztosítja. Ahogyan Metternich is megfogalmazta a mindig javaslatokkal előálló Széchenyivel kapcsolatban: tanuljon engedelmességet. Széchenyi viszont az arisztokráciától nem a konzervatívok támogatását és passzív engedelmességet, hanem a reformpolitika kezdeményezését és kidolgozását várta.132 A magányos Széchenyi szellemi otthona Vannak tehát Széchenyi törekvéseinek olyan részei, amelyek emlékeztetnek a konzervatívok nézeteire (mérséklet, óvatosság a társadalmi és politikai változásokban), és ezek az elemek egy már liberális polgári berendezkedésben valóban konzervatívnak számítanak. A konzervativizmus is változatokban létezik. A feudalizmuson és rendiségen túljutott társadalmakban, a már győztes liberalizmus bázisán létező brit toryzmus a polgári viszonyok közepette konzervatívnak számít, s erre Széchenyi viselkedése valóban emlékeztet. Ám saját korában, hazai viszonyok közepette Széchenyi nézeteinek – időnkénti politikai együttműködésük ellenére – sincs sok köze a hazai és birodalmi konzervatívokéhoz. Dessewffyék a függési viszonyokat akarták konzerválni, tehát feudálkonzervatívok voltak, Széchenyi a szabadság megteremtésének sikere érdekében akart óvatosan haladni, azaz liberálkonzervatív volt. Csak ilyen értelemben, módszertani és taktikai szempontból tekinthető konzervatívnak, törekvései és saját hitvallása alapján is a liberális mozgalomba sorolandó. Nem véletlen, hogy nem lett tagja az 1846-ban megalakult Konzervatív Pártnak, sőt a konzervatívok kormányzása alatti főhivatalnoki szerepvállalása ellenére mindig is hangoztatta különállását, függetlenségét. Higgyünk neki és hihetünk vitapartnerének, Kossuthnak, aki kettejük nézeteinek eltérését is pontosan jelölte meg: „ő liberális arisztokrata volt, én demokrata.”133 132 Varga J.: Helyét kereső i. m. 142. 133 Kossuth öregkori emlékezései Széchenyiről (1883). In: Széchenyi írói és hírlapi vitája I. i. m. 767. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 156Századok_Széchenyi_Könyv.indb 156 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
